El is felejtettem feljegyezni az utókor számára, hogy végre sikerült az, ami már egy jó ideje vágyam: úgy forgatni a szablyát, hogy suhogva szelje a levegőt. Hétfőn megtörtént... alsó vágás ellenfél ágyékára, és ámultam, hogy az én szablyámat hallom.

Illetve bal kézzel vertem el embereket, de nem dicsőség (de jó érzés), mert kezdők.

Nade tegnap meleg volt, a szandál feltörte a cipőm, hármas lett az angol ZHm (ez így felsőfokúval nyilván gáz, de lehet, hogy mégsem, talán megbocsátható, hogy nem ismerem a T-vonalzó, ék stb szavakat, műszaki angol rulz) egyik csoporttársam meg flegma tahó módjára viselkedett, így ezen tényezők hatására úgy leosztottam, ahogy ritkán szoktam embereket. Utálni fognam a beosztottaim. Már ha lesznek. Már ha lesz munkám.

Mert állásbörze van, cégek nagy része hát jahm, azt írtuk, hogy műszaki menedzsert keresünk, de inkább gépész-villamos vonalon, anyád. Másik probléma, hogy aki gyakornokot keres - és én elsősorban ilyeneket néztem ki magamnak - az csak részmunkaidőt kínál, heti 20 óra, ami nekem nem buli, mert nyáron teljes munkaidős állás kéne.

Két céghez adtam le szívít, mindkettő szimpatikus, csak lövésem sincsen, mit szeretnék csinálni. Egyik egy informatikai cég, junior projekt manager, azám, nem kell tudnom programozni, meg ilyesmi, elég, ha értem az infósok nyelvezetét, mert nekem kell koordinálnom és szerveznem és. Erre mondta tegnap Vid, hogy "szóval ha azt mondják, LOL, akkor értsed..." A másik cég termékmenedzsert keres, beszerzés, számok agyusztálása, ésatöbbi, ami szintén szimpatikus, de nagyon más, mint az előző. Tetszett a srácnak, hogy nem csak a gyakornoki időt szeretném letölteni, hanem maradnék ott dolgozni (ő kérdezett rá), meg itt vannak Zuglóban, szóval ez is dejó.

Az infós cégnek a HRese amúgy nagyon szimpatikus volt, jegyzetelt az önéletrajzomra, meg hogy ha június körül tudnék kezdeni, az tényleg fasza lenne. Mondta, hogy ha már szerveztem valaha dolgokat, pl tábort, vagy ilyesmi, azt írjam bele majd a kísérőlevelembe, mert az előny. Hát nemtom. Lássuk: voltam netes szerepjátékban klánvezér, sikerült már összehoznom négy embert egy időpontra egy moziba... ennyit a szervezési dolgaimról. Najó, önvédelmet összeszerveztem, tényleg. Hirdetés írás, levelezések, kérdésekre válaszolás, Bombagyárra kikerülést is sikerült elintézni (kapcsolatok vazzeg), hm, végülis ezt lehet, hogy meg bele is tudom írni. Hirdettem meg már edzést, és gyűjtöttem jelentkezőket.
Meg így belegondolva félévente albérlet hirdetés, érdeklődőkkel időpont egyeztetés, kapcsolattartás...

Na, de még ma körülnézek, megsasolok még pár céget, hátha találok pénzügy téren is valamit, mert mégiscsak azon a modulon vagyok, szakdogám is ebből lesz, bár nem tudom, szerintem lófaszt sem érek azzal, hogy volt két félévnyi vállalati pénzügyek-em, és számoltunk rajta befektetési megtérüléseket. Meg aztán nem is biztos, hogy ilyet szívesen csinálnék. Inkább amolyan ki van osztva a feladat, amit meg kell oldani, problémamegoldó képességet lehet kamatoztatni, de közben csapat is van, akivel időnként összeülni, megbeszélni, összeszervezni, és ofkórsz angolt használni, mert az fontos lenne, nagyon fontos, hogy rendszeresen használjam. Lehetőleg a németet is. És szívesen tanulok új dolgokat, lelkesnek tartom magam, szeretem a kihívásokat, ezaz kislány, add el magad.

Mennyire jó lesz, hogy így beleélem magam, aztán nem találok semmit, be sem hívnak, ha behívnak, kirostálnak, és végül nyáron diákmunkából tartom el magam.

Ugorjunk.

Tegnap este dejó volt, mentünk titkos helyre, ittunk és ettünk (még mindig hagymától bűzlik a fejem), hallottunk és láttunk Hang-ot, és annyira jó, hogy nem egyedül kell hazajönnöm, mert kedvenc Tadamom is már itt lakik a közelben, és mindig olyan jól érzem magam, és mindenkit szeretek, és lassan a szerdákért élek, mert jóóók.

És (vigyázat, nyál!) néha belegondolok, hogy ha nem kezdek el blogolni, mennyi baráttal, kedves ismerőssel lenne kevesebb, és hogy milyen furcsa fintora a sorsnak, hogy egyik legkedvesebb barátosnémat is olyasvalakin keresztül ismertem meg, akit azóta már kevésbé csípek (de már pl nem kezd el rángatózni a szemem, ha meglátom a nevét, haladok). Sosem tudhatod, miért történik veled az, ami. (Mai napi közhelyünket olvashatták.)