Bár az egyetemista lét velejárója, eddig mindig sikerült elkerülnöm: a bukás.

Eddig.

Nagyon sokat tanultam rá, nagyon nagyon sokat, és úgy éreztem, kb hármasra megírtam. Elképzelésem sincsen, hogyan tanulhattam volna rá még, ha több időm lett volna rá, sem sikerült volna jobban.

A maradék vizsgaalkalmak betelltek, nem, nem emelnek limitet, nem írnak ki még időpontot, ennyi volt. Esélyem sincsen újra megpróbálni.

Szóval most ez van. Ha nem indul belőle keresztfélév, akkor csúszok szakdogával is (update: indul belőle vizsgakurzus, hálisten).

És lehet, hogy de ciki, de stréber lelkem ezt megsínylette, és egy picit* kibuktam.

IJ.

(*nagyon)

Update: Anyum reakciója az esetre:
Szia szép leánykám!
Gazdaságpolitikából (ez az ominózus tárgy) a magyar kormány is megbukott sőt Amerikában a Barack most próbálja a szart meregetni.

Imádom. Mindig furcsa, hogy a szüleim "mijazhogycsaknééééégyes?" hozzáállása egyetemre így megváltozott. :)