Nem igazán érdekeltek a Bond filmek, sőt, eléggé utáltam őket. Hiába a nagy felhajtás, engem mindig irritált a Pierce Brosnan által megformált ügynök, aki sármosan elmosolyodott, bemutatkozott, megmentette a világot, és persze megfektette az összes nőt, aki elé került. Azt sem terveztem, hogy megnézem A Quantum csendjét (elképzelésem sincs, hogyan sikerült a Quantum of Solace-t erre ferdíteni), de mivel pár napja láttam a Casino Royale-t, nem volt ellenemre, hogy beüljünk rá.

"A halottakat nem érdekli a bosszú."

A film a CR folytatása (meglepő, mi?), ott kezdődik, ahol az előző abbamaradt: bár M (Judi Dench) igyekszik lebeszélni róla, Bond (Daniel Craig) mégis nyomozni kezd azok után, akik zsarolták egykori szerelmét. A szálak egy eddig ismeretlen szervezethez vezetnek, és miután az ügynök elveszti az MI6 támogatását is, a bosszúvágy hajtotta Camille-lal (Olga Kurilenko) az oldalán megy szembe az egész világgal. A sztori pörög, látványos akciójelenet követik egymást, az emberek hullanak, mint a legyek, de! Semmi kütyü, semmi "nevem Bond... James Bond" (hálisten), helyette viszont van reális történet és hűvös precizítással dolgozó, rideg 007-es.

Ha szeretted a Casino Royale-t, akkor nagyon ajánlom, ha a régebbiek jöttek be inkább, akkor IJ. Nekem simán megérte a mozijegyet.