Süt a nap, jó idő van. Még.
Színes falevelek, nagy kupacban, térdig mászok bennük.
Házunk mellett megszaporodnak a vadgesztenyék, és azt azt gyűjtögető kisgyerekek.
Gyönyörű Bakony.
Tiszta kék égbolt a szomszéd templom piros teteje felett. Ha képen látnám, nem hinném el, fújolnék, hogy milyen giccses. Így nem az.

Hirtelen rámszakadó éjszaka.
Óráról nézni, ahogy kinn lassan besötétedik.
Szötyörgő szöttyös eső, csillogó aszfalton megcsillanó az utcai lámpák fénye.
Fázom, sál a nyakamban, bakancs a lábamon.

Szombat esték, füstös sörözők, emberekkel, akiket futólag ismerek. Gyorsan kötött barátságok, alakok, kiket azóta nem láttam. Mint ahogy a Hold udvarát sem, azóta az éjszaka óta a temetőben.

Halottak napja, temető, gyertyák mindenütt, Öcsémmel azon vitatkozunk, ki gyújtott meg már több gyertyát, és kié a következő. Történetek, melyek mindig csak akkor jönnek elő, és amiket újra és újra végighallgatok. Ősök, rokonok, akiket soha nem ismertem, pedig ismerhettem volna "70 éves lenne, még élhetne... még csak most lenne 65, ő is még élhetne... Papa most lenne 101 éves... najó, ő már nem."

Nem süt többet már a nap, fehér massza az égen. Nincs több levél sem a fákon, kopasz és kihalt minden. Minden szürke, és aszfaltszínű. Hideg van, egyre hidegebb.

*************

Eskintől kaptam, én pedig küldöm nekik: Garou, Rasztalakék, Adeptus és Tadam (hátha ettől majd frissít :P ). Írjatok az őszről. Bármit.