AnnGel blogja

Rendszeresen visszatérő álmom az, hogy a világot egy gonosz fenyegeti, és nekem kell elintéznem, általában brutális módon. Az éjjel egy öregedő, kopasz, ősz férfit kellett ezért többször hátba szúrnom egy gereblyével, de csak miután a nyelével alaposan tarkón vágtam.

Ma reggel elfelejtettem leszállni a vonatról, túlságosan az orosz házimra figyeltem, aztán mire feleszméltem, ismeretlen megállóban voltunk. Elment öt percem arra, hogy megpróbáljam kideríteni, mikor megy visszafele vonat, semmit nem írtak ki, sem mondtak be, végül elkaptam egy embert, hogy ideéside szeretnék menni. Rámutatott egy éppen induló vonatra, hogy az pont jó lett volna, követező fél óra múlva indul.

Ezen kívül pedig minden fürdésnél, mikor a kád már tele van, veszem észre, hogy úszkál a tetején egy döglött pók. Én ezt tényleg nem értem, nem kapálóznak, hanem már rég halottak szegények, elhiszem, hogy a kádból kijutni nehéz, de egy nap alatt mégsem kéne elpusztulni. Vagy meghalni járnak oda? Akkor miért éppen én, miért épp a kádam?

Nem tudom, ilyenkor mi van. Írjak vagy ne, ha igen, miről. Nem akarok túlságosan kitárulkozni, de közben nem folytathatom úgy tovább, mintha mi sem történt volna, semmi sem változott volna. Írjak apró marhaságokról, mindennapi élményekről, problémákról? Az olyan, mintha tagadnám az elmúlt egy hetet. Nem tudom. A blog az életemről, később az életünkről szólt. Most ismét csak rólam, és nem tudom, lehet-e ezt így folytatni, közben tudom, hogy persze lehet, én is változok, az élet is, ez a blog is.

Szóval új élet, új lakás, régi blog.

Nem tudom, ilyenkor mi van. Írjak vagy ne, ha igen, miről. Nem akarok túlságosan kitárulkozni, de közben nem folytathatom úgy tovább, mintha mi sem történt volna, semmi sem változott volna. Írjak apró marhaságokról, mindennapi élményekről, problémákról? Az olyan, mintha tagadnám az elmúlt egy hetet. Nem tudom. A blog az életemről, később az életünkről szólt. Most ismét csak rólam, és nem tudom, lehet-e ezt így folytatni, közben tudom, hogy persze lehet, én is változok, az élet is, ez a blog is.

Szóval új élet, új lakás, régi blog.

A nyaralásokról valahogy sosem tudok írni, Koppenhága és Horvátország is csak a piros füzetemben van meg, de nem nyavalyoghatok mindig, szóval.

Két hete ilyenkor Egy hete basszus, mennyire nincsen időérzékem. Szóval egy hete ilyenkor már készülődtünk haza a Bakonyból, pontosabban Odvaskőből, ahol két napot töltöttünk az erdőben, térerő nélkül. Bár pénteken zuhogott az eső, szombaton már nem, így sétáltunk, eltévedtünk, tanösvényen táblákat olvasgattunk (van olyan virág, hogy kapotnyak, de a farkasölő sisakvirág sem semmi), és előtört belőlem a műszakis humor (nem akarjátok tudni). Utána teával a kezemben néztem a fenyőfán tollászkodó kicsi madarat, este rengeteget Angry Birds-öztünk felváltva, és mindkét nap tíz órát aludtunk.

(Tudom, hogy annak, aki rendszeresen néz TV-t, annak most nem mondok újat, de mi most hosszabb kihagyás után néztünk meg egy híradót (RTL), és sokkolt, amit láttam. Megverte, élve elásta, simán csak elásta, gereblyével verte agyon, ellopta, de külföldi hír egy darab sem. Ha minden nap ezt nézném, akkor befordulnék, nagyon durva.)

Vasárnap nehezemre esett eljönni az erdőből, pedig felléptünk a csoporttal a Szimpla kertben, elég erős volt a kontraszt. De jól sikerült, szépek vagyunk még mindig.

Most pénteken pedig csapatépíteni voltunk, a csillebérci kalandparkot csak ajánlani tudom, nagyon jó móka fák között kibiztosítva mászni. A programban volt csapatokra szabott mászás is, mikor egymáson/egymást egyensúlyozva kell átjutni az akadályokon. Az egyénit is nagyon élveztem, végigzúztam az első pályákon, alig várom, hogy visszamehessek, tényleg nagyon szórakoztató. Ezután sétáltunk a János-hegyen, ittunk és táncoltunk (bár a jelenlegi 5 fiú 15 lány aránnyal nem egyszerű), és iszonyúan nyomasztó, mikor megfelelő mennyiségű alkohol után egy ponton kb mindenkiről kiderül, hogy boldogtalan.

A két program között eltelt egy hét. Medúzákkal pirítósoztunk, 9%-os sört ittam, amitől annyira berúgtam, hogy haza kellett mennem. Végre sikerült megcsináltatnom az asztali gépemet (új alaplap, proci, memória, táp), és telepítettem Win 7-et, most ismerkedek vele. A cégnél kiderült, hogy tényleg elveszik a létező excel-licenszeket, és át kell állnunk a saját fejlesztésű foshalomra, az meg kb senkit sem érdekel, hogy a sok éve fejlesztett makrókat (amiket mindenki már csak örökölt) azt hogyan fogjuk újraírni. Meg persze továbbra is itt a macska, aki éppen most nagyon aranyos:

A felfázásom talán elmúlt, még két-három naponta meglepetésszerűen enyhén visszatér, de használ a kúra úgy tűnik, köszönöm a javaslatokat. Monural por (antibiotikum), tőzegáfonya-kivonat, Rowatinex kapszula, Echinaecea (bíbor kasvirág) gyógytea és kamillatea.

A nyaralásokról valahogy sosem tudok írni, Koppenhága és Horvátország is csak a piros füzetemben van meg, de nem nyavalyoghatok mindig, szóval.

Két hete ilyenkor Egy hete basszus, mennyire nincsen időérzékem. Szóval egy hete ilyenkor már készülődtünk haza a Bakonyból, pontosabban Odvaskőből, ahol két napot töltöttünk az erdőben, térerő nélkül. Bár pénteken zuhogott az eső, szombaton már nem, így sétáltunk, eltévedtünk, tanösvényen táblákat olvasgattunk (van olyan virág, hogy kapotnyak, de a farkasölő sisakvirág sem semmi), és előtört belőlem a műszakis humor (nem akarjátok tudni). Utána teával a kezemben néztem a fenyőfán tollászkodó kicsi madarat, este rengeteget Angry Birds-öztünk felváltva, és mindkét nap tíz órát aludtunk.

(Tudom, hogy annak, aki rendszeresen néz TV-t, annak most nem mondok újat, de mi most hosszabb kihagyás után néztünk meg egy híradót (RTL), és sokkolt, amit láttam. Megverte, élve elásta, simán csak elásta, gereblyével verte agyon, ellopta, de külföldi hír egy darab sem. Ha minden nap ezt nézném, akkor befordulnék, nagyon durva.)

Vasárnap nehezemre esett eljönni az erdőből, pedig felléptünk a csoporttal a Szimpla kertben, elég erős volt a kontraszt. De jól sikerült, szépek vagyunk még mindig.

Most pénteken pedig csapatépíteni voltunk, a csillebérci kalandparkot csak ajánlani tudom, nagyon jó móka fák között kibiztosítva mászni. A programban volt csapatokra szabott mászás is, mikor egymáson/egymást egyensúlyozva kell átjutni az akadályokon. Az egyénit is nagyon élveztem, végigzúztam az első pályákon, alig várom, hogy visszamehessek, tényleg nagyon szórakoztató. Ezután sétáltunk a János-hegyen, ittunk és táncoltunk (bár a jelenlegi 5 fiú 15 lány aránnyal nem egyszerű), és iszonyúan nyomasztó, mikor megfelelő mennyiségű alkohol után egy ponton kb mindenkiről kiderül, hogy boldogtalan.

A két program között eltelt egy hét. Medúzákkal pirítósoztunk, 9%-os sört ittam, amitől annyira berúgtam, hogy haza kellett mennem. Végre sikerült megcsináltatnom az asztali gépemet (új alaplap, proci, memória, táp), és telepítettem Win 7-et, most ismerkedek vele. A cégnél kiderült, hogy tényleg elveszik a létező excel-licenszeket, és át kell állnunk a saját fejlesztésű foshalomra, az meg kb senkit sem érdekel, hogy a sok éve fejlesztett makrókat (amiket mindenki már csak örökölt) azt hogyan fogjuk újraírni. Meg persze továbbra is itt a macska, aki éppen most nagyon aranyos:

A felfázásom talán elmúlt, még két-három naponta meglepetésszerűen enyhén visszatér, de használ a kúra úgy tűnik, köszönöm a javaslatokat. Monural por (antibiotikum), tőzegáfonya-kivonat, Rowatinex kapszula, Echinaecea (bíbor kasvirág) gyógytea és kamillatea.

Nem szeretem a kiújuló felfázásomat, meg a felfázva végigtáncolt háromórás próbákat, azt, hogy nincsen kád az albérletben az ilyen esetekre. Észrevettem, hogy az okostelefonom nem rezeg, így tök esélytelen, hogy észrevegyem, ha hívnak. És meggugliztam a hibát, de megoldást egy fórumban sem találtam rá, argh.

Ellenben jó, hogy az utóbbi napokban már nem álmodok a munkámmal, hanem visszatértek a szokásos nyomasztó álmaim (még mindig jobb, mint dolgozni): sietek valahova, de nem tudok elindulni, lekések mindig mindent, és nem találok fontos dolgokat.

Nem szeretem a kiújuló felfázásomat, meg a felfázva végigtáncolt háromórás próbákat, azt, hogy nincsen kád az albérletben az ilyen esetekre. Észrevettem, hogy az okostelefonom nem rezeg, így tök esélytelen, hogy észrevegyem, ha hívnak. És meggugliztam a hibát, de megoldást egy fórumban sem találtam rá, argh.

Ellenben jó, hogy az utóbbi napokban már nem álmodok a munkámmal, hanem visszatértek a szokásos nyomasztó álmaim (még mindig jobb, mint dolgozni): sietek valahova, de nem tudok elindulni, lekések mindig mindent, és nem találok fontos dolgokat.

Elkezdődtek a sorozataim, csak kicsit bajban vagyok, mit is nézzek. Mert minden úgy kezdődik, hogy mikor éppen szünetelnek, akkor jobb híján bedarálok egy addig nem ismertet, de azt pedig annyira megszeretem, hogy mikor beindul a szezon, akkor azt is folyamatosan nézem, de mikor eljön a nyári szünet, akkor... és így tovább. Chuck még nincsen, viszont van Office, Parks and Recreation, How I Met Your Mother, Community, Family Guy, Fringe, remélem nem felejtettem ki semmit.

Aztán a hét egész kellemes volt, kétszer is táncoltam (ezen kívül megyek holnap is, meg hétfőn is), szerdán csajos estén is részt vettem, és két másik embert szoktattam rá a Pad Thaira. Ezen kívül legnagyobb meglepetésemre kaptam a cégnél Eminens Excellence Awardot (igen, van ilyen, multi, na), szóval egy szavam sem lehet, hogy nem ismernek el vagy bármi.

Ma pedig szóba került, hogy ki milyen képzeteket társít a számokhoz, például szerintem az 5 és a 7 gonoszak, a 4 kicsit béna, de a 8 az szép, de egy kollégám a 17-et szereti, ami szerintem meg nagyon nem jó.

Itthon pedig a macska bojkottálta a takarítást, a szöszölő láttán folyamatosan fújt, hülyén nyávogott, követett, majd inkább elbújt.

Elkezdődtek a sorozataim, csak kicsit bajban vagyok, mit is nézzek. Mert minden úgy kezdődik, hogy mikor éppen szünetelnek, akkor jobb híján bedarálok egy addig nem ismertet, de azt pedig annyira megszeretem, hogy mikor beindul a szezon, akkor azt is folyamatosan nézem, de mikor eljön a nyári szünet, akkor... és így tovább. Chuck még nincsen, viszont van Office, Parks and Recreation, How I Met Your Mother, Community, Family Guy, Fringe, remélem nem felejtettem ki semmit.

Aztán a hét egész kellemes volt, kétszer is táncoltam (ezen kívül megyek holnap is, meg hétfőn is), szerdán csajos estén is részt vettem, és két másik embert szoktattam rá a Pad Thaira. Ezen kívül legnagyobb meglepetésemre kaptam a cégnél Eminens Excellence Awardot (igen, van ilyen, multi, na), szóval egy szavam sem lehet, hogy nem ismernek el vagy bármi.

Ma pedig szóba került, hogy ki milyen képzeteket társít a számokhoz, például szerintem az 5 és a 7 gonoszak, a 4 kicsit béna, de a 8 az szép, de egy kollégám a 17-et szereti, ami szerintem meg nagyon nem jó.

Itthon pedig a macska bojkottálta a takarítást, a szöszölő láttán folyamatosan fújt, hülyén nyávogott, követett, majd inkább elbújt.

Amikor a sokadik kedvenc munkatársam nyújtotta be a felmondását, akkor eléggé nekikeseredtem, vajon miért menekül innen mindenki. Elmondta, hogy nem keresett aktívan állást, hanem a profession.hu-ra tette fel az önéletrajzát, és így keresték meg. Próbaképpen én is beregisztráltam, kitöltöttem mindent, frissítettem a CV-t, és vártam.

A hangulatomon nem segített a sok tréning és szabadságolás, amiért mindig helyettesítenem kellett valakit, az pedig utolsó csepp, mikor kiderül, hogy valami felsővezető miatt egy 65. táblázatba is bele kell írni mindent, mert ő csak azt érti, így még minden nap ezzel kellett pöcsölni, teljesen feleslegesen.

Az utóbbi hónapban három e-mail-t kaptam, rám szabott állásajánlatokkal különböző HR-es cégektől, ha érdekli az álláslehetőség, kérem küldje el a mellékelt interjú lapot, benne olyan kérdésekkel, hogy mit gondol, a munkatársai milyen embernek tartják önt. Mindegyiket elolvastam, de egyik sem hozott lázba. Ugyanúgy ingázni kell, munkaleírás szerint nem kevésbé stresszes, mint a mostani, szóval nem.

Tegnap telefonon kerestek meg, és ahogy hallgattam a HR-est, azon gondolkodtam, mit kellene ahhoz mondania, hogy akár csak megfontoljam az állásinterjút. Talán, talán ha Budapesten lenne a munka, akkor gondolkodnék rajta, de rájöttem, hogy nem motivál csak annyi, hogy ez valami más lenne több pénzért. Mert most kényelmesen bejárok, ki tudja, tolerálják-e, ha később érek be, korábban kell eljönnöm, otthonról kell dolgoznom, mi van, ha a munka csak még nagyobb szívás, ha rendszeres a túlóra.

Lehet, hogy az teszi, hogy az utóbbi másfél hét teljesen nyugis és kiszámítható, de asszem ez kellett ahhoz, hogy felismerjem, nincsen bajom ezzel a hellyel, ezzel a munkával, ha pedig lesz, akkor cégen belül még mindig válthatok. És azért csinálom ezt, mert akarom, nem azért, mert csak ez van. És ez jó.