AnnGel blogja

Pénteken amíg Vid dolgozott, egyedül jártam a várost. Gyalog indultam a városba, a Chester Beatty Library-ba olyan 11 körül értem oda. Ekkor annyira sütött a nap (!!), hogy le kellett vennem a kabátomat (!!?!!%). A kiállítás után elindultam a Guinness Store House-ba, útközben benéztem egy érdekes piacra, ahol régi könyveket, bőrkötéses füzeteket árultak, és még tenyérjósló nő is volt az egyik sarokban. Ezzel együtt egy órába telt, mire megérkeztem a Store House-ba, ahol többek között megtanultam csapolni, ittam Guinnest, régi reklámokat néztem, és összességében nagyon tetszett. El is ment vele két óra. Ja és nyilván egy tucat képet csináltam a korsó sörömről.

Aznapra még a Kilmainham Gaolt terveztem, persze az nem jutott eszembe, hogy ötkor bezár. Így még négykor elindultam oda, eltévedtem, fényképeztem furcsa helyes kis házakat és utcára kirakott kukás szatyrokat. Végső kétségbeesésemben leszólítottam egy végtelen kedves ír házaspárt, akik még meg is hívtak magukhoz, de ekkor az egész kezdett már nagyon bizarr lenni, szóval inkább gyorsan elbúcsúztam tőlük. Kiderült, hogy csak egy utcával néztem el a Gaolt, aminek nagyon örültem, mert ekkor már nagyon kellett pisilni a megivott Guinness miatt (amit persze éhgyomorra toltam, szóval még be is csíptem tőle). Ekkor már éppen zárták a börtönt, de legalább a WC-re elengedtek, siker.

Innen vissza a Grafton streetre kb másfél óra volt, ide csatlakozott be hozzám munka után Vid, kávé, harisnyavásárlás (legyen mit a vékony nadrágom alá venni), nadrág Vidnek, tea, beszélgetés, aztán este gyalog haza, útközben úszó kacsék és patkány megtekintése. (Igen szeretném hangsúlyozni, hogy mindez gyalog volt, egy hős vagyok, ki is purcantam a végére.)

A rövid változat: jó volt, ittam sört, esett az eső, egy ágyban aludtunk Viddel és lefosott egy sirály.

A hosszú változat 8000 leütés. Szóltam előre.

Egy kis hasznos infó az elejére: Ryanairrel mentem, tényleg nagyon nézik, hogy belefér-e a keretbe a kézipoggyász, de legalább pontos volt, időben leszálltunk oda és vissza is. Szállás végül nagyon jól jött ki, Vid szobájában lehettem, egy ágyban aludtunk, szóval egy hatalmas ottalvós csajbuli volt az vele eltöltött 5 nap, 4 éjszaka.

Érdekesség: habár az írek nagy része már nem beszéli anyanyelvi szinten az írt, minden utcanév ki volt írva úgy is, a villamoson bemondják az ír megállónevet, a múzeumokban mindent lefordítottak erre az érdekes tündérnyelvre.

Napokkal előtte azt mondta az időjárás-jelentés, hogy 18 fok körüli hőmérséklet várható, és napos, amitől persze két lennadrágot tettem el, meg biztonság kedvéért egy széldzsekit. HAHA.

Csütörtökön indultam, 9-kor reggel már Dublinban, nyilván esett az eső, Vid várt rám, és a buszon a hostel felé menet már beavatott dublini tömegközlekedés rejtelmeibe – például a sofőr nem ad vissza, a pontos összeget be kell dobálni a gépbe, így mindig legyen nálad apró. A buszokról még: mikor a reptérre visszafelé mentünk, a busz az egyik megállónál nem állt meg, mert már nem volt ülőhely. 20 perc múlva jön a következő, szóval ha siettél, így jártál.

Szóval csütörtökön egy velkámtea után elmentünk thai kaját enni ebédre, kipróbáltam, milyen az ottani pad thai. Később pedig csak sétálgattunk a belvárosban, megnéztük a folyót, és a hidat, ami szélesebb, mint hosszabb. Sört ittunk és beszélgettünk, közben pedig megtanultam a “megy, mint bogár fej nélkül” kifejezést (ebben az esetben a gyalogosokra vonatkozik).

Már első nap megismerkedtem a hostel lakóival, Vid sokat mesélt róluk, egyikőjük vacsorát főzött nekünk, és a nyelvtanomat javítgatta. Vacsora után pedig chips, bor, és szörnyűséges romantikus film.

DRÁMA.

Nem tudom, miért vagyok meglepve, mostanában sok szemetet eszem, későn vacsorázok, hetekig nem volt sem jóga, sem tánc. Persze azzal nyugtattam magam, hogy Dublinban sokat gyalogoltam, ezen kívül a héten: hétfőn konditerem, csütörtökön tánc, pénteken duett-összerakás (=tánc), szombaton 2.5 órás táncpróba. Persze nem lehet négy lusta hetet egy aktív héttel jóvá tenni, illetve nem tragédia, csak még sosem kezdődött a súlyom hatossal, ELINDULTAM A LEJTŐN ezért DRÁMA VAN meglepődtem.

Mostanában hallgatom

A holnapi 2 órás vonatúton pedig most már csak megszülöm Dublint.

Hosszú ideje halogatott fotórendezésnek értem most a végére, és az egyik 2005-ös nyaralási képen megpillantottam azt a vörös halásznadrágot, amit még most is hordani szoktam. Hét éves nadrág, úristen. Öcsém pedig egy kis kölyök a képeken, erre két hét múlva lesz a 18. szülinapja.

Gondolom ez az öregedés dolog csak egyre rosszabb lesz.

Tegnap délután négykor hívott a tulaj, hogy akkor ma nyolcra (reggel) jönne az ablakos ember megcsinálni az ablakot. Több kérdés-válasz után én úgy értettem, hogy csiszolni, ezért a szerda esti programom orosz után az volt, hogy bepakoltam minden féltett cuccomat a galériaágy alá, majd megpróbáltam letakarni.

Aztán ma délután kiderült, hogy igazából csak leszerelte őket, kivitte, méretre gyalulta (mert télen szétázott és már alig lehetett becsukni), összeszórta forgáccsal a fél lakást, de se csiszolás, se szálló por. Mindenesetre a mai program a visszapakolás volt.

De tényleg írok majd az utazásról.

Lesz majd hosszabb beszámoló Dublinról, de előzetesen csak annyit, hogy voltak látnivalók, hosszú séták, sok beszélgetés, bor, film, izomláz. Ma pedig még élvezem a szabadság utolsó napját, mosok, és próbálok rájönni, mit főzzek.

edit: maradt papírzsepi az egyik nadrágomban, a mai szórakozás adott.

Az úgy kezdődött, hogy szombaton Mételyéknél korai grillpartival egybekötött teraszcsodálást tartottunk, majd idő előtt leléptünk. Elmentem próbára, próba után fellépés, fellépés után vodka-alma, éjjel 2-kor dobtak ki minket.

Vasárnap kelés, 11-re Ecseri piac, délután/este barátnőzés, este kidőlés. Hétfőn egész nap tréning, este még munka, jóga ellógás, széjjelhullott aggyal filmezés. Kedden vonat lekésés, egész nap beszállítóval meetingelés, munka után haza, átöltözés, beszállítóval vacsorázás, ismét későn fekvés.

Szerdán egész nap beszállítóval meetingelés, vonaton elalvás, ébredés után oroszozás, házifeladat hiányának bevallása (a fentiekre tekintettel). Azt kifelejtettem, hogy mivel most már kézzel legtöbbet oroszul írok, a hétfői tréningen folyamatosan cirill betűkkel akartam jegyzetelni. Ez szerencsére szerdára kikopott, amitől persze oroszon nem tudtam írni, megszólalni sem, mivel ekkor már három napja angolul folyt minden. Orosz után agymeghalás, filmezés, alvás.

Csütörtökön vonaton munkába menet bénultan ablakon kifelé bámulás, hazafelé tátott szájjal alvás. Most itthon vár rám némi sütendő hús, porszívózandó lakás, mosandó ruhák, de lehet, hogy inkább csak befekszem a sarokba.

Recept a páratlan szórakozáshoz

• tegyél fel egy lábasban vizet az egyik rezsóra
• bontsd ki a tésztát, a zacskót dobjad hanyagul a másik rezsóra
• kapcsoljad be véletlenül a másik rezsót
• vedd észre öt perc múlva, mikor a lakás egy merő fekete füst
• szellőztess

Enjoy.

• hársfaillat a lakásban
• csiripelő madarak az ablakban
• melegítőben és papucsban lemenni mirelit pizzát venni