A rövid változat: jó volt, ittam sört, esett az eső, egy ágyban aludtunk Viddel és lefosott egy sirály.
A hosszú változat 8000 leütés. Szóltam előre.
Egy kis hasznos infó az elejére: Ryanairrel mentem, tényleg nagyon nézik, hogy belefér-e a keretbe a kézipoggyász, de legalább pontos volt, időben leszálltunk oda és vissza is. Szállás végül nagyon jól jött ki, Vid szobájában lehettem, egy ágyban aludtunk, szóval egy hatalmas ottalvós csajbuli volt az vele eltöltött 5 nap, 4 éjszaka.
Érdekesség: habár az írek nagy része már nem beszéli anyanyelvi szinten az írt, minden utcanév ki volt írva úgy is, a villamoson bemondják az ír megállónevet, a múzeumokban mindent lefordítottak erre az érdekes tündérnyelvre.
Napokkal előtte azt mondta az időjárás-jelentés, hogy 18 fok körüli hőmérséklet várható, és napos, amitől persze két lennadrágot tettem el, meg biztonság kedvéért egy széldzsekit. HAHA.
Csütörtökön indultam, 9-kor reggel már Dublinban, nyilván esett az eső, Vid várt rám, és a buszon a hostel felé menet már beavatott dublini tömegközlekedés rejtelmeibe – például a sofőr nem ad vissza, a pontos összeget be kell dobálni a gépbe, így mindig legyen nálad apró. A buszokról még: mikor a reptérre visszafelé mentünk, a busz az egyik megállónál nem állt meg, mert már nem volt ülőhely. 20 perc múlva jön a következő, szóval ha siettél, így jártál.
Szóval csütörtökön egy velkámtea után elmentünk thai kaját enni ebédre, kipróbáltam, milyen az ottani pad thai. Később pedig csak sétálgattunk a belvárosban, megnéztük a folyót, és a hidat, ami szélesebb, mint hosszabb. Sört ittunk és beszélgettünk, közben pedig megtanultam a “megy, mint bogár fej nélkül” kifejezést (ebben az esetben a gyalogosokra vonatkozik).
Már első nap megismerkedtem a hostel lakóival, Vid sokat mesélt róluk, egyikőjük vacsorát főzött nekünk, és a nyelvtanomat javítgatta. Vacsora után pedig chips, bor, és szörnyűséges romantikus film.
Ezt mondtátok