AnnGel blogja

kimentünk a rómaira, mert hogy meleg van és ráérünk, és milyen hangulatos lesz ott vacsorázni, sörözgetni.

Szúnyog. Kurva sok szúnyog. Beleszálltak a kajámba, és rongyosra csíptek. Sírok.

Kinéztük a csempét, vettem egy kanapét. Kellenének mesteremberek, akik ráérnek júliusban, festő, fürdőszobás, asztalos. Ideális esetben júliusban készen lehetne minden, augusztus elején költözhetnénk, de ha nem, akkor majd szeptemberben. Albérlet addig van, ameddig szeretnénk, maradunk, ameddig kell. Közben meg egyik hétvégén a pasim nincsen itt, a másik hétvégén öcsémet szülinapolom, július elején tánctábor, végén Ozora és fellépés, szóval sűrű lesz, kevés a szabad hétvége. Mindenesetre ma elmentünk strandolni, csend, nyugalom, madárcsicsergés, tűző nap, szunyókálás. Most pedig háttérben forma1, a pizzánk úton, mindjárt horgolok egy kicsit, mi kellhet még.

Elvileg 3 hónap múlva költözöm, addig fürdőszétverés, festét, beépített szekrények tervezése, árajánlatok ésatöbbi.

Majd leszek.

Mennek a napok a maguk ritmusában, történnek dolgok. Utóbbi hetekben voltunk zöldben kirándulni, meg mentem haza is. Volt nem hivatalos osztálytalálkozóm emberekkel, akiket kb 12 éve nem láttam. Nem nagyon emlékszem rájuk (két évet jártunk egy osztályba), szóval olyan volt, mint új emberekkel ismerkedni, de közben mégsem.

Aztán lakásokat is nézünk, mármint venni. Nagyon jó buli, kivéve akkor, amikor rettenetes és büdös és egy falra néznek az ablakai (udvari nézet, aha). Még visz a lendület, izgalmas tervezgetni, nézelődni, meg szerencsére nem sietünk sehova, ráérünk megtalálni a tágas, napfényes, mégis olcsó, kacsalábon forgó palotát. A belvárosban. De csendeset. És világosat. És legyen lift.

Munka is haladgat, bár amikor kanári-szigeteki adószabályokat kéne megértenem, akkor kicsit elgondolkozom azon, mit tettem az életemmel. Közben pirosodnak az eprek, meg tanulok horgolni is.

Szerdán nagyon jó fej volt az időjárás, edzésre menet nem esett, edzés végére meg pont elállt. Esőszagban sétáltam haza, a házakat narancssárgára festette a lemenő nap fénye, fölöttük az ég pedig sötétkék volt. Szeretem az ilyet.

Azt meséltem, hogy vettem egy új fülbevalót? Baglyos, nagy, de nem nehéz, bár kényelmetlen, ha fúj a szél. A fashionpubban vettem, ahova még múlt héten fröccsözni ültünk be. Míg vártam az italomra, elmerengtem az ékszerek között, és belémvágott, hogy olyan lány akarok lenni, akinek bagoly van a fülében. Ilyen jellegű álmaimat meg szerencsére könnyű valóra váltani, így lett nekem hát baglyos fülbevalóm.

Ha már álmokról és önmegvalósításról van szó: múlt héten Viddel valahogy szóba került a kötés és horgolás, és úgy éreztem, hogy nekem horgolnom kell. Szerencsére ez nem egy elérhetetlen vágy, vettem egy horgolótűt meg egy gombolyag fonalat, majd nekiültem a 24 részes youtube videónak. Szombaton hajnali fél 2-ig fenn voltam miatta, nagyon vad vagyok. Úgy tippelem, hogy egy hét alatt nagyon megunom, de szerencsére nem foglal sok helyet, nem szükséges hozzá semmi komoly beruházás, szóval nem veszítek vele sokat.

Itt pedig fejjel lefelé lógok, bár a lényeg nem látszik: el merem engedni a karikát ebben a pózban. Juhé!

Eléggé kipurcantam ma, most van az a szakasz, amikor még nem értem, mi a munkám, de már kapom a feladatokat, ettől eléggé elszoktam. Mármint hogy nem tudom, mit kell csinálni. Szokatlan, hogy a nap végén nem jutok a feladataim végére, bár ma sok megbeszélésem volt, ezért is csúszhattam meg. Meg itt inkább magamnak oszthatom be, mikor mivel foglalkozom, csak jelenleg ez nekem azt jelenti, hogy mindent be akarok fejezni azonnal. Más a ritmus, bele kell még tanulnom, hogy vannak dolgok, amiket nem kell mostésazonnal megoldani.

Tegnap táncom voltam, majd fröccsöztünk egyet, későn értem haza, így a mai edzés alól felmentettem magam. Múlt héten nem voltam karikán (tánc volt helyette), pénteken is ellógtam az edzést (mert inkább dolgoztam helyette), ezért arra gondoltam, hogy ha pasim úgysincs itt, én meg ráérek, akkor kihasználom az időt. Azzal persze ilyenkor nem számolok, hogy időnként elfáradok.

De nem is baj, megnéztem a game of thrones-t, meg más sorozatokat is, és bár még fél 10 sincsen, lefürdök és beájulok az ágyba, jajdejó.

Nagyon elszaladt az utóbbi másfél hét, huh, és ahogy visszagondolok a múlt hét eseményeire, úgy tűnik, mintha sokkal régebben történtek volna. Csütörtökön barátnőzés aztán kiscsoportos sörözés - végre eljutok egyre, és akkor is alig vagyunk, de nem panaszkodom, mert a mai teraszpartin gyakorlatilag mindenki ott lesz. Elképesztően olcsó helyre mentünk, Contrast, hirtelen nem is tudtam értelmezni az árakat. És még nem is a világ végén van, hanem.

Pénteken tökre váratlanul - najó, szóval egy nappal előtte beszéltük meg, de ez tőlem már végtelen rugalmasság - moziba mentünk egy barátnőmmel, és megnéztük az Only Lovers Left Alive-ot (két hét alatt hatodszorra mentem moziba ezzel együtt). Napokig újra és újra beugrottak belőle képek, nagyon póz, nagyon tetszett. Nincsen túl sok cselekmény benne, de nem is hiányzott, imádom. Utána megköszöntöttük a tánctanárnőmet, aki most lábadozik a műtétjéből, volt ipari mennyiségű süti, rengeteg ember, horrorsztorik a kórházból, minden, ami a jó hangulathoz kell.

Aztán húsvét, rengeteget ettem, aztán munka (főleg már az új), szerdán új koreópróba (hetek óta nem volt óra, teljesen magam alatt voltam már). Csütörtökön teljesen azt hittem, hogy már péntek van, eléggé leharcolt a munka.

Elolvastam Graham Joyce-tól a The Silent Land-et, házaspárt síelés során elsodorja egy lavina, sikeresen kiássák magukat, de mikor visszatérnek a faluba, látják, hogy teljesen egyedül vannak, sehol senki. Nem egy gyors sztori, de nagyon jó, nagyon tetszett. Aztán Anyu ajánlott egyet, vagyis az ajánlás az túlzás, azt mondta róla, hogy élete legnyomasztóbb könyve: Borbély Szilárdtól a Nincstelenek. És tényleg az, szatmári falu, 60-as évek, egy család élete egy gyerek szemén keresztül, hát iszonyú. És jó.

Most meg hétvége van, az eperpalánták mellé beköltözött két tő balkonparadicsom is, ma teraszparti, holnap Budapest Bár koncert, jövő héten csak háromnapos munkahét, yey!

Kicsit nem figyelek oda, és ez történik.

Pénteken az Osztálytalálkozót néztük meg, ami nem is nyomasztó, hanem inkább kényelmetlen volt. És svéd. De jó. Egy film arról, hogy egy nő csinál egy filmet egy osztálytalálkozóról, ahova nem hívták el, majd a megmutatja az osztálytársainak. A rendezőt a való életben tényleg nem hívták el az osztálytalálkozóra, a film saját magáról szól. Nagyon meta. Szerettem volna megnézni még az Only Lovers Left Alive-ot (vámpírok! zene! póz!), de már nem volt jegy rá.

Hétfőn pedig (már nem a Titanicon) a Grand Budapest Hotelt, ami meg végig szórakoztató volt, nagyon tetszett képileg is, a sztori is, örülök, hogy megnéztük.

Hétvégén kirándultunk egy rövidet, föl a hegyre le a hegyről, megnéztünk néhány hatalmas házat is kívülről, de hát nem akarnék ott lakni, mert nem elég, hogy nem lehet begyalogolni a belvárosba 10 perc alatt, de még egy metró sem jár arra.

Még a múlt héten befejeztem az Arszen és a játék hatalmát, és nagyon nagyon nem teszett, eléggé le vagyok sújtva. Az Alexandra és a teremtés növendékeit négy éve olvastam, és az teljesen magába szippantott. Ennyie megváltoztam volna? Vagy tényleg sokkal rosszabb? Sok helyen kapkodó, hebehurgya, a főhős is túl sokszor változtatja a véleményét, nem értettem, mit miért csinál. Rettenetes mondatszörnyek voltak benne, de ez valszeg a fordítás hibája inkább. Nagyon vártam, hogy végre a végére érjek, a felétől utáltam már, de érdekelt, mi lesz belőle.

Az irodában megint új helyen ülünk
+ ide nem süt be a nap
- kisebb az asztalom
- szipog az új szomszédom
de nem tragédia, mert két hét múlva az új munkához megint át kell költöznöm a másik oldalra, ahol
+ nagyobbak az asztalok
+ nem lesz szipogó szomszédom
- viszont besüt a nap

Nehéz.

Most pedig próbálok nem elaludni. Semennyire nem vagyok használható ebéd után, komolyan, rosszabb a helyzet, mint reggel. Délelőtt egy csomó mindent meg tudok csinálni, tök jól haladok, majd jön az ebéd, aztán a vérnyomásom délutánra eltűnik. Öt-hat körül ébredek fel újra, amikor vége a munkaidőnek és elmegyek edzeni, aztán megint pörgök estig. Munkavégzés szempontjából nem egy hatékony működés.