AnnGel blogja

Haladgat a lakás, jobban, mint az eredeti tervek szerint (de rosszabbul, mint aztán a köztes tervek szerint). Kész a fürdő, hiányzik még a festés egy része, beépített szekrények. Aug 9-10-én költözés, legalábbis remélem.

Jaj de régen nem írtam már tényleg, azóta voltam Budapest Bár koncerten, meg vasárnapi grillezésen, strandoltunk Csopakon, ahol két budapesti ismerőssel is összefutottunk egymástól függetlenül. Megnéztünk két filmet is a Francia Kertmozi keretében, egy vidámat-jót, és egy szomorú-unalmasat. Orrvérzésig Ozora próbáltunk múlt héten, ma még egy próba, aztán szerdán Ozora, pénteken vissza.

Időközben elolvastam Joe Hilltől a NOS4A2-t, amiről azt hittem, hogy nem lesz jó, de aztán az lett - csak hosszú. Nem tudom, mit kellett volna kihagyni belőle, mert minden eleme fontos volt, és mindenre kellett időt szánni, de ettől nagyon hosszú lett.

Aztán Gergely Ágnestől Két szimpla a Kedvesben, amiről meg szívesen olvastam volna többet is. Úgy tűnt, mintha csak elhadarná a neveket, kivel, mikor, hol történt, rendszeresen vissza kellett lapoznom, hogy kiről is van szó. Nekem hiányzott, hogy jobban kifejtse életének egyes részeit

Két hete fejeztem be Háy Jánostól a Napra jutni-t (ajándékba vettem, majd aznap le is nyúltam, micsoda pofátlanság), gyakorlatilag egy alkalom alatt elolvastam az egészet, tetszett.

Szóval már három hete volt a csodálatos tánctábor, nagyon tömény volt, mintha egy hétig tartott volna. Pénteken paraszt-activity, kitaláltam a devizahitelt, illetve elmutogattam az antidepresszáns okozta ovulációt (nyilván az "okozta"-t volt a legnehezebb elmutogatni). Szombat este ki mit tud, meg fröccsök, halk-tapsolás feltalálása. Reggelente füvön fetrengés, lusta jóga kávéval, napi 5 óra tánc, két befejezett koreográfia. Szerencsére nem volt borzasztóan meleg, csak simán meleg, mentünk strandra, ettünk fagyit, bográcsoztunk lecsót és paprikáskrumplit.

Jaj nagyon jó volt, poszt-tábor depresszióm volt egy hétig. Mi lesz velem Ozora után?

Soha többet nem megyek bulizni. Na jó, ez nem igaz, de az tuti, hogy többet nem fogok utána semmit sem szervezni. Hajnali 3 körül feküdtem le, és egész szombaton iszonyúan éreztem magam, rosszul voltam az álmosságtól, mire végül du 6-kor jutottam el oda, hogy na ledőlök, de este 8-kor felébredni sem egy nagy élmény. Szerintem mindenki sokkal boldogabb lenne, ha a bulik hamarabb elkezdődnének, és éjfélre már mindenki hazamenne, nem? Én legalábbis tuti.

Átvettük a lakást, tegnap meg a csempéket, befejeztük a Fargot. Ma koncertre megyünk, holnap szülinapozni, ezen kívül továbbra is heti sok próbám van, meg a munka persze. Pénteken szabi és irány a tánctábor.

Kezdek elfáradni, alig tudom magam reggelente összekaparni. Az irodában teljesen lefoglal a munka, pörgök folyamatosan, nem is értem napközben, hogyan fogok majd tudni táncra koncentrálni. Délután meg ugyanez a tánccal és lakással, és nem is értem, hogyan fogok másnap munkára koncentrálni.

ZzzZ.

Következő életemben csempe-házhozszállító leszek. Rákérdeztem a boltnál, hogy a házhozszállítás azt azt jelenti, hogy a lakásba be? Ja nem, kb kirakják az utcán, de nem hozzák fel. Néztem, hogy ez nem segít, mert a lakásig mi is el tudjuk hozni. Hát beszéljük meg a sofőrrel. Sofőr kb még ugyanannyit felszámolna érte, mint az egész házhozszállításért, nem túl kecsegtető az ajánlat. Inkább elmegyünk érte mi, kérünk kölcsön molnárkocsit és feltalicskázzuk, az így megtakarított pénzből meg sushit veszek, komolyan.

És tudom, hogy firstworldproblems, de a kedvenc kistermelőm cuccairől derülnek ki, hogy botulizmust okoznak, még ez is. Egy csomó cuccot vettem már tőlük, nem csak szarvasgombás cumókat, és nagyon szerettem. Szomorú.

Eléggé elszaladt az idő. Hétfőnként és csütörtökönként is későig táncon vagyok, készülünk Ozorára, hétvégén családoltam Sárváron, amikor meg nincsen tánc, akkor meg mestereket keresünk meg csempét rendelek, hasonló izgalmak. Elkezdtem nézni a Shameless-t, majdnem befejeztem az első horgolt kis szütyőmet (amiben horgolótűt fogok tartani - és bezárult a kör), NOS4A2-t olvasok (eddig jó), Fargot is nézünk (beteg és szórakoztató), vasárnap megfőztem a szezon első lecsóját (!!!).

Csütörtökre össze kell hoznom egy koreográfia-átültetést (mozdulatok maradnak, de más a zene) és azt betanítani, pénteki bulira egy dobszólóval kéne készülnöm, az ozorai műsorban úgy néz ki, hogy hét számban is benne leszek (ebből még csak hármat tudok), de még van öt hetünk, végülis a lakásfelújítás mellé belefér.

Élvezem, ha egyedül tölthetek egy kis időt, de azt hiszem, hogy két nap a határ. Pasim elutazott, hétfőn este jön haza, de az még odébb van egy nappal, én pedig már kiegyedülkedtem magam. Pénteken munka és rúd után még Viddel skype-oltunk, szombaton sokáig aludtam, sorozatot néztem, horgoltam, elmentem karikára, kimentem könyvhétre, majd kiscsoportos sörözésre. Ma ismét sokáig aludtam, sorozatot néztem, horgoltam, bevásároltam, készítettem libamájkrémet, megfőztem jövő hétre, az orosz leckémet csinálom éppen, a nap hátralevő részében további sorozatnézés és horgolás a terv, vagy inkább olvasok, nem tudom, elég nehéz dönteni.

Döglődnek az eprek, az első szüret óta nem hoztak virágot (pedig elvileg folytontermők), hanem inkább további kacsokat és leveket gyártanak, amik aztán kiégnek. A paradicsom viszont elkezdett beérni, haláli, pedig nem volt benne sok reményem.

A tegnapi nap teljesen szürreális volt, már nem azért, mert a mesteremberek háromnegyed órás késéssel állítottak be és ezért lemaradtam a táncomról, hanem mert koncertre mentünk utána a Kék Lóba. Fél 9-re volt kiírva, 10-kor el is kezdődött (ez egy ilyen késős nap volt), egy ponton a gitáros eddát kezdett el pengetni, az énekkel beszállt egy srác az ablakon keresztül, és lenyomtak egy számot együtt. Valamikor később már kicsit világzenés lett a hangulat, és megjelent egy fuvolás, aki kicsit imprózott a koncert közben, ekkor már eléggé elszundítottam, mert éjfél után jártunk, de aztán csak ültem döbbenten, hogy nem értem, mi történik. Bár nem tudom, mit vagyok így meglepődve, szimplás fellépésen is előfordult már, hogy jött valaki a fúvós hangszerével, hogy a dobszólóra tolna valamit, de táncoljunk nyugodtan.

Szóval asszem csak egy szokásos este a Kazinczy utcában.

Ma meg nyomtam egy eszpresszót a cappuccino-ba, hogy valamennyire használható legyek, ez annyira jól sikerült, hogy még rúdra is elmentem munka után, elképesztő vagyok, de most komolyan.

Ezenkívül tánc van, mostanában heti kétszer, szombaton felléptem, végigstrandoltuk a hétvégét, ma aláírtuk a lakás adásvételit, meg megnéztük a Drosztot az Átriumban. Hétvégén egyedül leszek, de nem utazom haza, szeretnék egyedül elszöszölni, koreót gyártani, sorozatot nézni, esetleg kinézni Könyvhétre, nem tudom. Három hét múlva tánctábor, egészen hihetetlen, megint elment egy év, elképesztő.

Fennmaradó időmben ezekkel szórakoztatom magam, még csak gyakorlás:

Mostanában nem alszom túl jól. Eddig is felébredtem fél 7 körül, hogy aztán megállapítsam, hogy aludhatok még majdnem egy órát, de az utóbbi időben ez fél 5-5 körül történt meg. Utána pedig hiába alszom vissza, gyakran megébredek, és munkával, beépített szekrényekkel, csempékkel álmodom.

Hamar rájöttem, hogy a világosság ébreszt fel, így most lehúzom a redőnyt éjszakára. Szombaton működött is - egészen nyolcig aludtam, wáóóóó. Miután vasárnap aztán hajnali kettő körül kerültem ágyba, reggel persze fél nyolckor húst klopfolt a szomszéd. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire hallatszik, de tényleg úgy éreztem, hogy az ágyam is beleremeg, gondoltam megölöm, de mégsem.

Aztán persze lehet, hogy a zaj is tehet róla, busz hangja, forgalom, szirénák, nem tudom. Fény és zaj együtt. Este bármire bárhogyan elalszom, de reggel minden zavar, és reggel alatt hajnali ötöt értek, szóval nem túl kellemes. Azóta meg persze meleg is lett, ami rátesz egy lapáttal, ma például azt álmodtam, hogy zuhanyzom. Izgalmas.