AnnGel blogja

Már a második heti edzésprogramot tolom futásnál, tudok másfél percet egyben futni, bámulatos.

Ma megjött a kettlebellem, úgyhogy bejelentkeztem az edzőmhöz online órákra. Hogy ki fogom magam gyúrni!

Aztán csak a szokásos dolgok vannak, hétköznap munka, hétvégén napsütés, séta a patakparton, láttunk gyíkot, a gyerekek felváltva rohadt cukik és elképesztően idegesítőek. Lányom 6 hét ittlét után kezd ismét visszahúzni hozzám, nem csak a mama kell, szóval ma beült mellém dolgozni, rajzolgatott az asztalnál én meg kapáltam a GDP-t, és tényleg hagyott dolgozni, rendkívül édes volt. Megkérdezte, hogy miért itt dolgozom, miért nem megyek el itthonról, és hogy akkor most mindenki otthonról dolgozik? ("csak más szobából?"), meg anno az apja miért ment el dolgozni, ha én most meg nem. Rohadt jól érvel amúgy, nagyon bírom, mikor leáll vitatkozni meg észt osztani, meg tök valid javaslatokat tesz problémák megoldására (pl nem akarok a sétára magammal cipelni valami játékot, akkor előveszi a saját hátizsákját, hogy akkor ő bepakol oda, és viszi magával).

Fiam katasztrófálisan alszik, most már feladtam, tanácstalan vagyok, rosszul aludt otthon is, itt is, tettem be kis fényt, adtam rá hálózsákot, próbáltam vele aludni, nem változik. Szegény ő, szegény mi. Viszont lassan talán elkezd beszélni, most már lelkesen ismételgeti utánam a szavakat, de magától még nem használja. Mindent ért, egyre komplexebb elképzelései és kívánságai vannak, de nem mindig jövök rá, mit szeretne, amitől rettenetesen kiborul. Nem egyszerű így, lányom ebben a korban már mondatokban beszélt, úgyhogy legalább azzal nem volt gond, hogy értsem, mit szeretne.

Nem létező szabadidőmben elkezdtem régi képeket is válogatni meg scannelni. Hát most mit mondjak, nagyon édes baba voltam.

Befejeztem a Sex Educationt, nagyon szerettem, meg elolvastam Cory Doctorowtól a Radikálisokat, az is nagyon tetszett.

Megrendeltem a kettlebellemet a decathlonból, két hét, mire kiszállítják.

Itt a vég, elkezdtem futni. Egy couch to 5k programot használok,egyelőre ott tartok, hogy egy perc futás, másfél perc séta, és ez pont elég.

Hétvégén rájöttem, hogy ha a munka is munka, meg a gyereknevelés is munka, akkor én sosem pihenek, pedig nekem is szükségem van némi elvonulásra, nem csak a férjemnek, aki esténként kivonul a családi életből. Úgyhogy tegnap csodálatos két és fél órát töltöttem egyedül a szobában, olvastam, horgoltam, újjászülettem, illetve megbeszéltük, hogy mostantól hogyan fog ez működni, mikor ki lép le kicsit egyedül lenni. Ettől függetlenül persze lelkiismeretfurdalásom volt attól, hogy elvonulok, mert internalizált szexizmus.

Kijött a Tiger Kinghez egy plusz rész!! Micsoda nap.

Ma délután kettőig azt hittem, kedd van, és erről meggyőztem családtagjaimat is. Amúgy szerda van, nem mintha túl sok jelentősége lenne.

Írt az intersport, hogy mégsincs készleten kettlebell.

Végre van egy tervünk, amit nem kellett lemondani a vírus miatt: húsvétkor Veszprémbe jöttünk volna. Háh.

Felfedeztem, hogy a munkámnak a repetitív részében oda tudok figyelni podcastokra, aminek nagyon örülök, mert eddig séta közben hallgattam, ami most ugye nincsen.

Tegnap befejeztem az egyik kötött felsőmet, nagyon boldog vagyok vele.

Végül az intersportról rendeltem kettlebellt, tök jó áron volt, és ingyen szállítják. Most már semmi sem állít meg, hogy kigyúrjam magam.

Meg rendeltem a gyerekeknek nyári szandált.

Férjem rendelt egy nyomtató-szkennert, úgyhogy amíg itt vagyunk, digitalizálom a gyerekkori képeimet, micsoda kincsekre bukkantam!

Még jó, hogy nem mehetünk sehova, így alig veszünk bármit! Oh, wait...

Tökre frusztrál, hogy mindenhonnan ez jön, hogy mit csinálj a rengeteg szabadidőddel, most itt van a lehetőség valami újat megtanulni, élő koncertközvetítések, online bejárható múzeumok, munkahelyen is küldik az online tréningeket, hogy most van rá otthon idő haha.

Na mindegy.

Továbbra is a napirendemet próbálok kialakítani. Munka előtt/közben egy kis torna (inkább többször 10 perc, nem egyben 30-40), dolgozom fél 6-ig, utána gyerekek, este 8-kor fektetés. Fél 9-től barátokkal skype és utána egy rész az aktuális sorozatunkból (most fejeztük be a Tiger Kinget) (közben kötök vagy horgolok), vagy ha nem beszélek aznap senkivel, akkor sorozat és olvasás. Ez is röhej amúgy, hogy limitálnom kell az esti beszélgetéseket, múlt hétre 5 időpont volt megbeszélve, és egyszerűen elfáradok tőle. Más így beszélni, mint élőben találkozni, nem tudom, miért, de jobban fáraszt. Szóval heti 3-nál többet nem tervezek be.

Hétvégén tök jó idő volt, lányom is kezd ráérezni a kertre, végre nem kell öltözködni, szívesebben kijár így ő is. Fiam felfedezte, hogy dobálhat köveket, meg anyám autóját csapkodta, úgyhogy szobafogságra ítéltem, ami nekem is szívás, mert én ülök benn vele. Amúgy a gyerekek édesek, játszanak egymással, vigasztalják egymást, ha valami sírás van, tiszta cukiság.

Közben kettlebellt szeretnék magamnak rendelni, de meglepően drága, meg pluszban persze a házhozszállítás, úgyhogy még tipródok ezen.

Két hete költöztünk haza. Tegnap este vettem észre magamon először, hogy sorozatnézés közben valami tömegjelenetnél felszisszenek, hogy jaj de sokan vannak, miért mennek ilyen közel egymáshoz.

Most olvastam, hogy a járvány június körül fog várhatóan csúcsosodni, ettől teljesen kifeküdtem. Azt hiszem abban reménykedtem, hogy ez május végére kifut. És nem is csak magamat sajnálom, hanem mindenki mást, romokban lesz a gazdaság, milyen lesz az élet ezután. Arról nem is beszélve, hogy csak nehogy betegek legyünk, nem is a vírustól félek, hanem attól, hogy begyullad a vakbelünk, aztán nincsen orvos, aki megműtsön. Férjem el akart menni kicsit motorozni, de lebeszélte magát, mert nehogy most legyen balesete, mert most nem kéne kórházba kerülni. De rohadt nyomasztó ez.

Továbbra is stresszvásárolok, a fonalak óta vettem egy habszivacs szőnyeget, alapvetően gyerekjáték, de igazából horgolt/kötött cuccok blokkolásához vettem (a kész, bevizezett darabot formára kell igazítani, és odagombostűzni, hagyni megszáradni, ennek főleg csipkánál van jelentősége). Ma pedig rendeltem egy kupac könyvet az Agavétól. tudom, hogy nem menthetek meg minden kiadót, de ennyit tudok hozzátenni a történethez.

Közben próbálok magamnak kialakítani valami rutint, amiben nem abból áll a szabadidőm, hogy a telefonomat pörgetem, egyelőre nem sok sikerrel. Reggelente próbálok kicsit tornázni (az anyatest projektnek van ingyenes homeoffice tornája), munkaidőből lecsípve, mert este már tök esélytelen, előtte meg a gyerekek miatt lenne nehéz. Most azt is kitűztem magamnak, hogy minden nap olvassak. Időm lenne rá, abból a kicseszett sok telefonnyomkodásból rengeteg idő összejön. Szóval most ezekre koncentrálok. Reggelente torna, esténként olvasás, a kettő között meg német nyelvű specifikációk értelmezése, és gyerekekkel hentergés. Végülis szuper az élet, nem kell soha sehova sietni, alig kell a háztartással foglalkozni, mi itt a baj? Sállállá.

Az általános szorongásom sokat enyhült amúgy, de azért állandóan fut a háttérben a fejemben háttérben a korona.exe (ahogy egy barátnőm fogalmazott). Persze ez csak a felszín, mert a tudatalattim közben megpróbálja feldolgozni a történteket.

Álmomban az első napomat töltöm az új munkahelyemen, ahol kötelezően beadnak valami oltást a hasamba, de az oltást egy egyszerű golyóstollal adják be, azt szúrják a hasamba, mármint a tollat, én meg ki vagyok akadva, hogy vírus van meg minden, hol van itt a higiénia??

Másik éjjel azt álmodom, hogy az új munkahelyem Vác-alsón van, és rohannom kell a vonathoz és tél van és esik a hó, és rohanok, és pont elcsípem. Ezek szerint súlyosan traumatizált az első munkahelyem.

Hatalmas pelyhekben hullik a hó.

Rendkívül szürreális ez az időszak.

Elég gyorsan bele lehet szokni a dolgokba, jóval kevésbé vagyok feszült, mint hétvégén. Sokat segít, hogy dolgozhatok, és ezzel legálisan elvonulhatok a családtól gyakorlatilag egész napra. Próbálom kihasználni a lehetőséget, jobban megnyomom a munkát, többet dolgozom, ha van mit, mert az év második felében biztosan jól fog jönni a lecsúsztatható pár óra. Éves munkaidőkeretünk van, most a több munka nem fáj, nem kell kb felöltözni sem, gyerekeket oviba vinni, értük sietni, úgyhogy tudom nyolctól fél 6-ig nyomni.

Elkezdtem érteni is a munkát, az is sokat segít. Egy csomó dolog ismerős, de vannak, amik meg tök újak. Kellemes kombináció.

Rábeszéltem anyut, hogy ilyen előre rendelős ételfutáros ebédünk legyen, elég hamar belement, úgyhogy kezembe vettem a dolgot, minden nap jön majd a kétféle leves és háromféle nagy adag főétel, gondolom az elég lesz három felnőtt plusz két gyerek kombinációra. Ha nem, rendelünk még. Örülök, hogy sikerült rádumálnom, így is sokan vagyunk, meg sok a meló velünk. De kezdem egyre jobban otthon érezni magam, kezd kialakulni a rutin, amíg ő fürdet, én összerakom a konyhát, ilyesmi.

Többekkel is skypeoltunk már, hétfőn (vagy vasárnap?) a táncoslányokkal dumáltam, tegnap más barátokkal, ma a férjem imprózik online, pénteken megint másik barátainkkal. Aztán kezdjük előről. Óriási szerencsénk van ezzel, hogy lehetőségünk volt idejönni, mindenkinek van külön szobája, a gyerekek is el tudnak úgy játszani, hogy akár egy óráig nem találkoznak, és hogy nem ugyanabban a szobában kell dolgoznom, ahol alszom. Igazából ez így tökre luxus, napközben felnőtt dolgokkal foglalkozhatok, fél 6-kor becsatlakozom a családi életbe, nyünyürgetem a gyerekeket, 8-tól meg barátok vagy sorozatnézés. Csak ne lenne közben ez az apokaliptikus hangulat.

Vírus körüli parámat (és nem is magától a vírustól parázom, hanem ettől, hogy teljesen szétesett az életünk, és nem tudom, mi lesz) pénzköltéssel próbálom enyhíteni. Na jó, olya dolgokat vettem, amiket amúgy is akartam, mert fogytak (méregdrága, ámde hatásos dezodoromat, arcápoló cuccok), vagy hónapok óta tipródtam rajta (egy kisebb méretű intimkelyhet), vagy könyvek, amik le voltak árazva, és most egy darabig nem tudok könytárba menni/nem tudom őket kölcsönkérni (Az év magyar science fiction és fantasy novellái 2019, Elveszett Gondvána), és ezt a hörcsögölésdömpinget fonalakkal zártam, mert ki tudja, mikor áll le annyira az élet, hogy a fonalboltok sem szállítanak házhoz, úgyhogy két nyári felsőhöz is rendeltem csodálatos fonalakat, az senkit se zavarjon, hogy egy csomó cuccom van még félbehagyva.

Tényleg, nem is mutattam itt, hogy mik lettek készen mostanában. Hát ezek.