Most olvastam, hogy a járvány június körül fog várhatóan csúcsosodni, ettől teljesen kifeküdtem. Azt hiszem abban reménykedtem, hogy ez május végére kifut. És nem is csak magamat sajnálom, hanem mindenki mást, romokban lesz a gazdaság, milyen lesz az élet ezután. Arról nem is beszélve, hogy csak nehogy betegek legyünk, nem is a vírustól félek, hanem attól, hogy begyullad a vakbelünk, aztán nincsen orvos, aki megműtsön. Férjem el akart menni kicsit motorozni, de lebeszélte magát, mert nehogy most legyen balesete, mert most nem kéne kórházba kerülni. De rohadt nyomasztó ez.
Továbbra is stresszvásárolok, a fonalak óta vettem egy habszivacs szőnyeget, alapvetően gyerekjáték, de igazából horgolt/kötött cuccok blokkolásához vettem (a kész, bevizezett darabot formára kell igazítani, és odagombostűzni, hagyni megszáradni, ennek főleg csipkánál van jelentősége). Ma pedig rendeltem egy kupac könyvet az Agavétól. tudom, hogy nem menthetek meg minden kiadót, de ennyit tudok hozzátenni a történethez.
Közben próbálok magamnak kialakítani valami rutint, amiben nem abból áll a szabadidőm, hogy a telefonomat pörgetem, egyelőre nem sok sikerrel. Reggelente próbálok kicsit tornázni (az anyatest projektnek van ingyenes homeoffice tornája), munkaidőből lecsípve, mert este már tök esélytelen, előtte meg a gyerekek miatt lenne nehéz. Most azt is kitűztem magamnak, hogy minden nap olvassak. Időm lenne rá, abból a kicseszett sok telefonnyomkodásból rengeteg idő összejön. Szóval most ezekre koncentrálok. Reggelente torna, esténként olvasás, a kettő között meg német nyelvű specifikációk értelmezése, és gyerekekkel hentergés. Végülis szuper az élet, nem kell soha sehova sietni, alig kell a háztartással foglalkozni, mi itt a baj? Sállállá.
Ezt mondtátok