AnnGel blogja

Már említettem, hogy tegnap jött egy faszi megnézni a szobát, de ma jobban kikérdeztem lakótársamat, hogy végülis mi volt, és teljesen le vagyok döbbenve.

Elejétől: jelentkezett egy férfi, hogy szeretné megnézni a szobát, az unokahúgának keres szállást. Biztos az történt, hogy a vidéki rokonok megkérték a pösti ismerőst, hogy jajj, nézzen már a lánykának szállást, a dolog persze úgy hiányzik neki, mint egy jó hasmenés, így majd gyorsan jön, csekkolja, "jóleszez!", kaukciót leteszi, élünk boldogan - gondoltam. Hát nem.

Pasi jön, finoman, majd egyre pofátlanabbul udvarol lakótársamnak, miközben az lakást fikázza és az árat igyekszik lenyomni. Hát de izé, nincsen TV, van mosógép? Jé, és még működik is? Túl kicsi a konyha, de mennyi is a kaució? 25? Neeem? Pedig emlékszem, hogy 25 volt írva, nem 35... hát elég kopár a szoba, vacsorázhatnánk együtt, na mindegy, a számod megvan, majd hívlak...

Hát úristen. Belegondolni is rossz, hogy ez az izé itt volt egy órán keresztül, egyedül a csajjal, aki meg persze érthető okokból rendesen fosott a végén... Tanulság: pasit legközelebb egyikőnk sem fogad egyedül ( persze ha fogadunk...).

Kedden Merlin barátom kedvhelyrepofozás céljából elvitt a Teke Sörözőbe (7. ker.). A hely kellemes, olcsó, nagy társasággal is okés, hatan simán elfértünk egy asztalnál. Én először voltam csak ott, a többiek már évek óta ide járnak, sőt, rókaként az ő feladatuk megmutatni a gólyáknak, hol is van a bánkisok törzshelye.

Én később csatlakoztam, de csak míg ott voltam, elfogyott fejenként több üveg sör meg egy feles, és igen, nem túl korrekt, de egy üveg hozott bor is. Az egyik srácnak születésnapja volt, a barátaitól kapott aszút megbontotta, és szétosztotta. Egy órával később, mikor a pultos összeszedte a poharakat, észrevette az üres üveget, és bejelentette: mivel ezt magunkkal hoztuk, nem itt vettük, ezért az árának kétszeresét be kell fizetnünk neki, különben többet ne jöjjünk ide (érdekes kérdés, hogy miért akart rajtunk 2.300-at behajtani, mikor 1. nem árul aszút, 2. a palackozott bor ára 100 Ft/dl).

Elismerem, vitt piát kocsmában meginni tényleg pofátlanság, de akkor sem szabadott volna ilyen stílusban beszélnie. Van különbség aközött, aki rendel egy ásványvizet, majd istentelenül berúg a becsempészett felesektől, és azok között, akik aznap este már kifizettek vagy tízezer forintnyi italt, rendszeresen odajárnak, új embereket visznek magukkal, de most egy különleges alkalomból elfogyott egy üveg bor is.

Ha a pultos úgy reagálja le az egészet, hogy hát srácok, ezt nagyon nem kéne, na de most az egyszer elnézem, és mellesleg boldog születésnapot, akkor máris jobb szívvel gondolunk a helyre. Így pedig... többet oda nem megyek, és ajánlani sem fogom.

Végignéztem a to-do-list-emen (angol beadandó, prez, házi), majd úgy döntöttem, inkább blogot írok.

A szoba még mindig kiadás alatt (csekk), tegnap jött egy érdeklődő, megnézte, majd bejelentette, hogy azt hitte, külön szobát kap, különbenis, miért nincsen TV, a konyha meg depicimár.

A hirdetés elég világosan leírja, hogy szobatársat keresünk, ez egy panel (és a panelek ekkorák), és nem tudom, a TV mióta alapfelszerelés (szerintem nem az), ellenben van mosógépünk (ami meg nem szokott lenni, vagy ha van, régi tárcsás), de amúgy meg mi a lófaszt várt 17ezer/hóért.

Kedvencem még, mikor nyáron látom a sok hirdetést, hogy "külön bejáratú berendezett szobát keresek, net, TV legyen, max 25ezerért mindennel együtt, panel kizárva". Kéz nem lóg bilibe?

Más. Meggyőződésem, hogy a kajáim direkt kicsesznek velem. Volt már olyan, hogy kerestem itthon zsemlemorzsát, nem találtam, elmentem boltba venni, utána meg persze azonnal megláttam a szekrényben. Most a ketchup-pal jártam így. Szóval most évekre előre el vagyok látva prézlivel és kecsöppel.

Jajj, de sok dolgom lenne, és mennyire nincsen kedvem hozzá... eh.

Csak azt nem értem, miért fáj az, aminek már semmi köze hozzám, és nem is kéne, hogy érdekeljen.

Úgy akarom magam érezni, mint két hete.

Még úgy egy éve egyszer egy nagyobb boltban járva láttam, hogy vannak előre csomagolt kaják, melegítsd meg, aztán eheted is. Akkor azt mondtam Garounak, hogy ha eljutnék odáig, hogy ilyenekre vetemedjek, lőjön le.

Tegnap meg is történt... közel a vég. Konzerves rizses lecsó kolbásszal by Globus. Jó szar íze van, az élményen az sem javított sokat, hogy a pluszban hozzá kifőzött rizs kicsit nyers maradt, és ropogott a fogam alatt.

Most már csak az kéne, hogy legyen macskám is, az lenne igazán a legalja.

Végre kivakartam magam az egyikből, pár hétre boldog vagyok, erre beleesek a másikba, akinek szintén nem kellek. Ügyes.

Pár hete még roppant mód örültem annak az időbeosztásnak, amit kialakítottam magamnak: minden napra van valami program, rohanok, ide-oda megyek, edzek, szerepjátszom, és rendszeresen látom a barátaimat is. Ez jó. Suliba el reggel, 5-6-ig órák, aztán futás az éppen aktuális programra, hogy aztán későn este hazaessek, ha haza jövök egyáltalán. Ez megy hétfőtől szerdáig, csütörtökön mosás-takarítás-stb kombó, vezetéssel és esti szerepjátékkal spékelve, hogy aztán pénteken ismét vezessek, és végre készüljek az óráimra. Eddig hétvégente is mindig akadt valami, hazamentem, vagy szülinapoztam, ma színházba megyek, ilyesmi.

És mindez csodálatos, jól érzem magam, tetszik, szeretem, még akkor is, ha folyamatosan rohanok, és elképzelésem sincsen, ZH időszakban mit fogok csinálni, hogyan oldom meg, de még nem is érdekel.

Hol a de?

Nyilván ekkor ismerek meg új embereket (igen, pl Téged, fakjú neked is), akik jó fejek, szimpatikusak, és szocializálódhatnékom van velük, és jövök rá, hogy arra, hogy a tőlem 200 m-re levő kiskocsmába leugorjak egy pohár sörre, egy hétre előre egyeztetni kell, és akkor talán ráérek.

Semmi sem tökéletes.

Mindenki követ el hibákat. Halljuk másoktól, hogy ezt ne tedd, vagy azt ne tedd, de addig nem jövünk rá, miért, míg a saját bőrünkön nem tapasztaljuk a következményeket. Ezekből tanulni lehet, sőt, kell.

Tegnap este is élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtam, ezek közül az egyik legmeghatározóbb, hogy ha összeiszok jägert, fröccsöt és kétféle koktélt, akkor bizony okádni fogok mint a lakodalmas kutya, és hogy tökre felesleges pénzt kiadni piára, ha azt utána a porcelánistennőnek áldozom. Legalább másnapos nem vagyok... de hogy most egy darabig nem kerül alkohol a kezembe, az is tuti.

Természetesen mindig az utolsó falat penészes, hogy azután lehessen csak észrevenni a kis szőröcskéket, hogy bekajáltam az egész adagot.

Rettegve várom a hatást.