AnnGel blogja

csigavéres oktatók

hogyan szokicsem ki a hajam

A barátok ejtik a legnagyobb sebeket.

"Kimondott szó, kilőtt nyíl."

- Ja, várjál, először bekapcsolom az elosztót... tudod, mindig mindent áramtalanítok, mert ennyire környezettudatos vagyok.

- Nem szeretnéd, hogy egy viharban tönkremenjen a géped?

- Pontosan.

Popcornt csinálni nehezebb, mint gondoltam volna.

Ne filmezzek olyannal, akit régen láttam, mert úgyis végigpofázzukom.

Ja, és itt maradt ám az üdítőd :)

A Futurama - The Beast With A Billion Backs meg nem jó, van benne néhány sírva röhögős poén, de nagyon ellaposodik, kár érte.

Hogyan lehetne türelmes, egy gyerek nem türelmes, nincsen hozzá esze, bakker, még csak 10 hónapos, hát még saját magát sem ismeri fel a tükörben, hogyan lehetne türelmes??

Ne haragudjál rám, szeretlek te nőőőőő! :ölel: :nemfényképeztöbbé:

A last.fm azért (is) jó, mert van olyan funkciója, hogy egy kedvenc zenekarod alapján összeállít egy playlistet, amiben hasonló zenék vannak. Így aztán mindig rájövök, hogy van egy csomó jóféleség (meg szarok is persze), nem beszélve arról, hogy olyan bandákkal is találkozom így, akik régebben kedvencek voltak, de már évek óta nem hallgatom őket. Mint pl ez.

Sear Bliss - Birth Of Eternity

Amióta itt vagyok ettem: egy fél camembertet, két csokit, két joghurtot, egy jó adag sonkát, még sajtot, jameg fornettit, asszem ennyi. Éhes nem voltam, csak rágcsaként a "szájíz kedvéért"... még jó, hogy keveset járok haza, napok alatt úgy meghíznék, mint a huzat. Ennyit kb két hét alatt eszek meg Pesten, főleg azért, mert cseszek boltba járni, meg ilyenekre költeni, pláne, hogy nem tudom beosztani, és egy heti adagot betolok két nap alatt. Így aztán inkább hanyagolom az édesség-rágcsa polcokat, ha csak száraztészta és KV van a lakásban, akkor nem nehéz jól kinézni.

Ma végre úgy éreztem, az autó használata, mint olyan, talán a közeljövőben az életem részévé válhat: "ez jó" kifejezés hangzott el az oktató szájából, többször is, bizony. Csütörtökön még megyek egyszer (8.30-ra, ehh, edzés utáni duhajkodás lefújva), pénteken (13-án, naná) 10.40-kor vizsga, és ha sikerült, mehetek forgalomba (rettegj!).

Itthon végre megagyusztáltam unokaöcsit, már lépeget, meg néz, és még mindig aranyos, főleg, ha valamit eszünk. Mert hát az neki is kell, hogy képzeljük mi azt. Bátyám leült vele szemben egy pohár joghurttal, gyerek persze azonnal nyünnyörgött, hogy őisakar. Najó, akkor egy kanál a babának, egy kanál a papának... hát amilyen gyilkos szemekkel nézett az a csöppség, hogy az apja belezabál az ő kajájába... tündéri... :csöpög:

Aztán végül ma nem tanultam lófaxt sem, de holnap, igen, holnap felkelek, és korán, és jól, és megcsinálok mindent, hiró leszek bizony. Vagy nem.

... nem megyek sehova sem ma. Itthon ülök, TVt nézek, netezek, lakótárssal szocializálódok. Most pl kipakoltuk a hűtőt. Balesetet szenvedett volt lakótársunk (szóismétlés rulz) cuccait az anyja vitte el, így egy csomó minden itt maradt, szóval éppen ideje volt széjjelnézni a konyhában, mi az, ami egyikőnké sem. Így találtunk: egy halom romlott kaját, befőttet, rothadt gyümölcsöt, fagyasztott rántotthúst, instant levest, kakaóport, cherry-t és vodkát. Kész haszon. Szóval most hirtelen lett egy csomó helyünk, nameg két zsáknyi szemetünk (a szobában az ágy mögött talált elkallódott bugyiról nem is beszélve. Pfuj!).

Ma esett az eső (természetesen minden busz és troli az orrom előtt ment el...), így legalább megtapasztalhattam az esőben vezetés örömeit. Szar. Pötyög és kopog, a tükörben alig látok tőle és különben is. Viszont egész jól sikerült minden, parkolás sem reménytelen, domboldalon sem fogok már ottragadni, bár még a gyorsulással akadnak problémák.

Rámjött az írhatnék... pedig pont pár napja gondolkodtam azon, hogy nem maradt időm a blogra, meg a kedvem is elment tőle, meg különbenis, who cares, de most egy csomó minden eszembe jutott. Írok majd még a Vaskapuról, talán a Révay sörözőről is, meg arról, hogy kiket ismertem meg az utóbbi időben (és ezzel kapcsolatban még az, hogy tényleg mindenki blogol) ésatöbbi.