Amióta itt vagyok ettem: egy fél camembertet, két csokit, két joghurtot, egy jó adag sonkát, még sajtot, jameg fornettit, asszem ennyi. Éhes nem voltam, csak rágcsaként a "szájíz kedvéért"... még jó, hogy keveset járok haza, napok alatt úgy meghíznék, mint a huzat. Ennyit kb két hét alatt eszek meg Pesten, főleg azért, mert cseszek boltba járni, meg ilyenekre költeni, pláne, hogy nem tudom beosztani, és egy heti adagot betolok két nap alatt. Így aztán inkább hanyagolom az édesség-rágcsa polcokat, ha csak száraztészta és KV van a lakásban, akkor nem nehéz jól kinézni.
Ma végre úgy éreztem, az autó használata, mint olyan, talán a közeljövőben az életem részévé válhat: "ez jó" kifejezés hangzott el az oktató szájából, többször is, bizony. Csütörtökön még megyek egyszer (8.30-ra, ehh, edzés utáni duhajkodás lefújva), pénteken (13-án, naná) 10.40-kor vizsga, és ha sikerült, mehetek forgalomba (rettegj!).
Itthon végre megagyusztáltam unokaöcsit, már lépeget, meg néz, és még mindig aranyos, főleg, ha valamit eszünk. Mert hát az neki is kell, hogy képzeljük mi azt. Bátyám leült vele szemben egy pohár joghurttal, gyerek persze azonnal nyünnyörgött, hogy őisakar. Najó, akkor egy kanál a babának, egy kanál a papának... hát amilyen gyilkos szemekkel nézett az a csöppség, hogy az apja belezabál az ő kajájába... tündéri... :csöpög:
Aztán végül ma nem tanultam lófaxt sem, de holnap, igen, holnap felkelek, és korán, és jól, és megcsinálok mindent, hiró leszek bizony. Vagy nem.
Ezt mondtátok