AnnGel blogja

Egy csomót változnak közben a gyerekek, régebben írtam róluk havonta, hogy milyen új skilljeik vannak, de most már feltűnésmentesen fejlődnek, nehéz megragadni, hogy miben változnak.

De pl:

• mostanában lányomat nagyon foglalkoztatja, hogy mi meg akarunk-e halni, és mikor fogunk meghalni
• rájött, hogy a hús az állatból van, és ha megesszük a csirkét, akkor nem lesz több csirke???
• tök aranyos, ahogy már megért komolyabb összefüggéseket, múltkor arról beszélgettünk, hogy miért fontosak a méhek, meg úgy általában az összes rovar és élőlény mennyire fontos, mert vagy megeszik valamit, vagy őt eszik meg
• egy csomószor játszik úgy az öccsével, ahogy mi, tehát bújócska közben úgy csinál, mintha nem találná meg, meg ilyenek
• a különböző mesékből egy csomó minden az aktív szókincsébe került, "apjuk, hozod már azt a tojást??" (Vuk), nem győzünk majd magyarázkodni
• tök empatikus a testvérével, rám szól, ha úgy viselkedek vele, ahogy szerinte nem kéne, hoz neki plüssöt, cumit, majd elégedetten néz rám, hogy "na, mit szólsz? látod? nem sír. megvigasztaltam. bizony." ilyenkor tök önelégült fejet tud vágni, imádom.
• nagyon tud szervezni meg feladatot kiosztani, "apa, megígérted, hogy csinálsz álarcot, és nem csináltál. elmegyek fürdeni, addig csináld meg. na, láss munkához!" nehéz röhögés nélkül megállni.

Közben fiam:

• szemrebbenés nélkül kibassza a hűtőajtót, beáll elé, válogat, kipakol az asztalra, előveszi a gyümölcslevet, önt magának, aztán szól, hogy na, adjunk neki enni. 3 éves!!!! mi lesz kamaszkorában, ha már most a hűtőajtót csapkodja?
• egy időben esténként nagy balhé volt a fektetés, mostanában viszont azt csináljuk, hogy mese után otthagyom, még játszik, aztán egyszercsak lekapcsolja a villanyt, bemászik az ágyba, és szól, hogy "bemásztam az ágyba!!!". és akkor olyankor még be kell menni elbúcsúzni.
• ja mert még rácsosban alszik, hiába van már új ágya, nem hajlandó váltani
• reggel elég korán kel (már rendeltünk redőnyt a szobájába, remélem, az segít), de szó nélkül tűri, hogy visszasétálok vele, visszafektetem, és akkor még alszik háromnegyed órát

Persze továbbra sem szeretik ugyanazokat a dolgokat, talán az egyedüli kivétel a pizza, palacsinta, és datolyából-kakaóból-mogyoróvajból gyártott "csokigolyó", de amúgy elég trükkös úgy főzni, hogy normális ebéd legyen (nekünk), és ők is egyenek belőle valamennyit. Aztán meg mikor szarok az egészbe, akkor meg kiderül, hogy zabálják a chilis babot.

Természetesen anyósoméknál hirtelen mindenevő angyalokká változnak, pedig esküszöm, adok nekik enni.

És pár napja váratlanul úgy alakult, hogy ott kellett aludniuk anyósomkénál, és tök simán ment a fektetés, és mindenki nyugodtan aludt, úgyhogy ez egy új korszak kezdete, lesznek szabad esték, lusta reggelek, juhú!!!!

Hétvégén megtanult lányom kétkerekű bicajon pótkerék nélkül biciklizni, és most először éreztem azt, hogy de hát nemrég született!!! Ugye szokták mondogatni, hogy jaj, milyen gyorsan felnőnek, de tök őszintén szólva végtelen hosszúságúnak tűnik ez az elmúlt 5 év, mióta gyerekem van. Pár napja számoltam pont, hogy idén még csak 34 leszek. Tényleg?? Hogyhogy?? Negyvennek érzem magam. Na de most, ahogy néztem a gyereket tekerni, éreztem, hogy hjaj, milyen hamar felnőnek.

A közös kert és szomszéd gyerekek továbbra is bejönnek, viszont rájöttem, hogy feszültséget okoz a gyerekeimben, ha a többi gyerekkel beszélgetek. Akik meg hát jönnek haverozni, mert az ő szüleik meg nem jönnek ki, és ezért tapadnak rám, és beszélgetni szeretnének. A másik meg az, hogy felnőttek nélkül szuperül eljátszik mindenki, amint megjelenek, akkor viszont engem is be akarnak vonni. Kezdem sejteni, miért nem jönnek ki a szomszéd szülők a gyerekekkel a kertbe. Viszont én meg a hároméves fiamat nem hagyom velük, az kicsit korai lenne, szóval majd álcázom magam valahogy, hogy lássam őket, de ők ne lássanak engem. Elbújok a fák lombkoronájában.

Le kellett bontanom a félig kész zoknimat, mert rájöttem, hogy máshogy jobban kijönnének a színek.

Befejeztük a Travelers c. sorozatot, és nagyon megszerettem, sajnálom, hogy vége.

Holnap érkezik az új telefonom!

Szerdán beoltottak, pezsgőt bontottunk. Kevés mellékhatással megúsztam, fáradtság, meg fáj még egy picit a karom.

Még aznap közölte a projektmenedzserem, hogy az a másik projekt, amit kinéztem, és úgy volt, hogy mehetek, aztán mégsem válthatok, maradjak inkább, na, akkor másfél hét múlva kezdek ott. Az új projekten. Kicsit felgyorsultak az események.

És végre az idő sem fos végre, hanem süt a nap.

Behívtak szerdára oltani. Aznap este pezsgőt bontunk.

Anyósomék a héten 3 napra is bevállalták a gyerekeket.

Elkezdtem a kötött zoknimat az egyedi festésű méregdrága fonalamból, és csodálatosan haladok vele.

Sosem jutott eddig eszembe eladni a feleslegessé vált fonalaimat (pl 250 grammnyi csodálatos alpaka csipkefonalat, amiből végül nem csináltam meg azt, amit akartam, és soha nem is fogom), de ma meghirdettem, és fél perc alatt lecsapott rá valaki, és már fel is adtam a postán.

Fél év kihagyás után újra elkezdtem futni (nem foghattam már a 8-as kijárási tilalomra), és tudok egyben 5 perceket futni, amit azért nem gondoltam volna.

Szebb az élet.

Továbbra sem hívtak be oltani. Írtam a háziorvosnak, visszaírt, hogy oké, tudomásul vette az igényemet. Hát jó.

Anyósomék bevállalják a gyerekeket egy-egy napra reggeltől délutánig, úgyhogy azért az sokat segít (gyerekek hetek óta nem járnak közösségbe, anyósomék első oltáson pár hete túl vannak). De hosszúak így a napok.

Viszont: fiam az elmúlt napokban fél 8 körül kel az eddigi fél 7-7 helyett, amit nagyra értékelek. Sosem fogjuk megtudni, hogy mitől alszik most tovább, miközben ugyanakkor fekszik, de élvezem, ameddig tart. És hogyan élvezem ezt ki? Hát hogy még tovább fennmaradok éjjel, és így ugyanolyan kialvatlan vagyok, mint voltam. Háh, velem nem lehet kiszúrni! Fuck logic.

Megjöttek az illatgyertyák!!! Tök jó. A héten megkapom a kis fonalaimat is, 5x20 gramm-os színátmenetes szett, egyedi festés, zokni lesz belőle, a jelenlegi sebeségemet elnézve három hónap múlva készen is lesz. Nem baj.

Tegnap rászántam magam némi kertészkedésre, kezdenek már hajtani a salátáim, meg a mángold, úgyhogy elővettem néhány régi balkonládát, és vetettem bele kelt, spenótot, két cserépben bazsalikomot. Jobban feldobnak ezek az ehető dolgok, mint a virágok, úgy tűnik, ebben is a hasznosságot keresem inkább, nem az esztétikát. Aztán gondoltam átültetek néhány szobanövényt is, szerintem 6 éve vannak ugyanabban a földben. Erre kiderült, hogy ezek itt titokban elszaporodtak, úgyhogy most három cserépnyi vitorlavirágunk van (egy helyett), és két cserép anyósnyelv. Nem számítottam erre, azt sem tudom, hova tegyük ezeket.

Izgi, mi?

Álmos is vagyok.

Természetesen a nagyszülőknél töltött pár nap alatt teljesen szétestek a gyerekek, kedd óta próbálom őket összerakni.

Tegnap fiam rohadt fáradt volt, korán le kellett fektetni délután, ettől korán ébredt, úgyhogy korán feküdt este is. Ma reggel fél 7-kor átjött reggel ("melléd? melléd?"), befeküdt mellém, elaludt, aztán fél 9 lett. Wtf. Aztán esett a hó. Szürreális nap volt. Lányomat kérdeztem aztán, hogy te is most ébredtél? Ja nem, ő már fenn volt, de a báránynak (ami jelzi, mikor van reggel), csukva volt a szeme. Igen, mert lemerültek az elemek benne. Szegény gyerek.

Persze ettől senki nem aludt délután, és ezért korán kellett mindenkit fektetni este. Argh. Szeretném kicsit kitolni fiam alvását, aludjon már kicsit tovább reggelente, de csak nem jön össze. Pedig most állítottunk órát is!! Na mindegy.

Szóval elég szar hetem van, nagyon háklisak az utódok, úgyhogy ma rendeltem magamnak egy csomó illatgyertyát. Meg megjött a zöldségcsomagom is a szatyorboltból, csodálatos.

De legalább férjem megkapta az első oltását, én azóta is várom, hátha hívnak, de eddig nem. Hát ebből egy darabig nem lesz ovi, addig meg nem tudom, mit csinálunk. Ezt. Idegbaj és illatgyertyák.

A hét egész lazán lement, ehhez persze az is kellett, hogy nagyon kevés munkám legyen, meg hogy az idő is ennyire remek legyen. De úgy látom, hogy ez egész jól menedzselhető, főleg, hogy anyósomék is bejönnek egy délelőttre vagy délutánra, és a kertben vannak a gyerekekkel. A délelőttök tök nyugisan el szoktak menni, lenyomom a napi tornát velük (így nem este 9-kor kezdek neki), előkészítem az ebédet, aztán másfél órát lemegyünk a kertbe. Délután meg munka, amit eddig szerencsére be tudtam fejezni 6-fél 7 körül.

Jövő héten kivettem pár nap szabit, azután férjem nem dolgozik néhány napig, így azért elég jó lesz. Gyerekek időnként begyalogolnak a meetingek kellős közepébe, de ezt szerintem már mindenki megszokhatta az elmúlt egy évben. És én is sokkal jobban vagyok azóta, mióta ezt így eldöntöttük, jobb a közérzetem, és az óraátállítás miatt paradox módon pont, hogy többet alszom (mert továbbra is lefekszem legkésőbb éjfélkor, de a gyerekek 6.20 helyett 7-kor kelnek). Örülök, hogy itt lakunk, pont most, pont ebben az időszakban, és hogy a szomszédok gyerekei is ennyire jó fejek, lányom este fél 7-ig lenn homokozik velük, simán lenn lehet hagyni (nyitva az ablakunk, fel tud kiabálni, ha szeretne valamit).

Vettünk növényeket az erkélyre (magnólia, leander, szegfű), elvetettük a salámagokat (már csíráznak!!), és kitaláltam, hogy kipróbálom a szatyorboltot, és rendelek magunknak minden héten egy összeállítást helyi/szezonális cuccokból, hátha akkor több zöldséget ennénk (és változatosabbakat), ha valaki összeválogatná és idehozná nekem. Ezek most indokolatlanul feldobnak, innen is látszik, hogy nagyon nem történik velünk semmi.

Annak ellenére, hogy ilyen fos ez az időszak így járványügyileg, a gyerekek között teljes az összehang. Nagyon megérte az a sok könyv, amit a témában olvastam, mert zsigerből tök szarul kezeltem volna a testvérek közötti konfliktusokat, és nagyon sokat kellett dolgoznom azon, hogymáshogy reagáljak ezekre. Egyre kevesebb a konfliktus, a piszkálódás, és egy csomó helyzetben ők maguk állnak elő valami kompromisszummal, vagy éppen sietnek a másikat megvigasztalni, ha dráma van. Bámulatos empátiával fordulnak egymáshoz, és most eljutottunk oda, hogy néhány naponta kapnak csak össze valamin. Óriási sikerélmény, baromi büszke vagyok rájuk. Meg magamra. 

Az elmúlt kb egy hétben az alábbiakat vettem, ha nem számoljuk a bútorokat, meg egyéb közös használatú dolgokat:

• horgolótűtartó
• kötőtűtartó
• egy szett egyedi festésű 5x20 grammos zoknifonalszett
• 4 db könyv + 1 ekönyv
• salátavetőmag a balkonládákba (salátát fogok szüretelni, ha minden jól megy!)

De mindegy, tegnap pl rendeltem 4 csomag pelenkát a rossmannból, és attól is jött az endorfin rush. Meg mikor a kiflis futár feltölti az itthoni készleteket. Drága ez, próbálok inkább többet mozogni, meg a gyerekeket ölelgetni, az ingyen termeli a boldogsághormont.

Minden napunk nagyon sűrű, de közben nem történik semmi említésre méltó. Fogalmam sincsen, mit csináltunk múlt hétvégén. Ja de, férjem elment obi-ba, és vett csodálatos összecsukható székeket, így a kertben le tudunk ülni, miközben a gyerekek békésen, összhangban játszódnak. Ugye. Szóval a székek jók.

Aztán amúgy meg végre tovább van világos, meg az idő is egyre melegszik, így bölcsi után 6-fél 7-ig a kertben legeltetem a gyerekeket. A közös udvaron van egy nagyon fasza homokzó, amit eddig még sosem nyitottam ki, egészen hétfőig, amikor még persze csak 6 fok volt, de ez inkább csak engem zavart, a gyerekek azóta is minden délután elmélyülten játszanak benne.

Eljutottam odáig covidparailag, hogy jövő héten viszont a kicsit sem visszük már bölcsibe (mert a bölcsik amúgy nyitva vannak), hanem elkezdjük csapatni a két gyerek + két felnőtt HO felállást. Tök megértőek meg támogatóak a cégnél, délelőtt én leszek a gyerekekkel, délután férjem, és akkor tudok kora délutántól estig dolgozni vagy nemtom. Nem tudom, fárasztóbb-e annál, ami most van, hogy 6:20-kor ébresztő, 8-kor bölcsi, fél 9-fél 5 munka, fél 5-kor rohanás bölcsibe, onnantól családi élet, gyerekek, 8-kor fürdés fektetés, fél 9-től nyugi. Most (nekem) az lesz, hogy 6:20-kor ébresztő, gyerekek, családi élet délután 1-ig, 1-től munka 8-ig, utána fürdetés, fektetés, fél 9-től nyugi. Ugyanazt fogom csinálni, csak a sorrend lesz más. Szóval matematikailag kijön ez úgy, hogy ne kapjak idegösszeomlást, bizakodó vagyok.

Hétvégén Veszprémben voltunk, szombaton elmentünk kettesben Tihanyba sétálni, és hát csodálatos volt. Utólag kiderült, hogy teljesen illegálba ittuk meg közterületen az elviteles kávét meg a fagyit, mekkora lázadók vagyunk!

Elolvastam az Amatkát, amit azóta is tukmálok mindenkire, mert jó volt.

Anyósomékat beoltották az első körrel, úgyhogy a gyerekek szülinapját május végén talán már normálisan együtt ünnepelhetjük.

Lányom múlt pénteken csatlakozhatott az öccséhez a bölcsiben, olyan boldog volt, hogy végre történik valami. Nemrég írtak, hogy holnap is mehet, örülök neki. Ma pont jól elvan, de nem hiszem, hogy egy ötéves természetes állapota az lenne, hogy csendben játszik, míg a szülei 3. órája ülnek valami callban.

Megdöglött a telefonom aksija, vagy nem tudom, ez aksiprobléma-e, de 80%-on is simán kikapcsol, újraindul, majd újra és újraindul, majd megdöglik. Power bankkal mászkálok mindenhova, itthon meg állandóan be van dugva töltőre. Vezetékes telefon, höhö.

Lehet, hogy lesz új pozim a cégnél, lehet, hogy nem, most ellentmondó infókat kaptam, viszont ha nem is lesz új pozim, akkor mi lenne, ha csinálnék a most induló alprojektre testing conceptet. Senki nem látott még ilyet, én sem csináltam sosem ilyet, de nem baj, csináljak valamit, az is több, mint ami eddig volt, mert eddig nem volt semmi. Múlt héten több feedback talkom volt, mindenki agyondícsért, és ezek szerint alkalmasnak tart ilyenekre is, mint testing c o n c e p t, jól titkolom az imposztor színdrómámat, csak rá ne jöjjenek, hogy igazából nem értek hozzá.

Álmos is vagyok.