Hétvégén megtanult lányom kétkerekű bicajon pótkerék nélkül biciklizni, és most először éreztem azt, hogy de hát nemrég született!!! Ugye szokták mondogatni, hogy jaj, milyen gyorsan felnőnek, de tök őszintén szólva végtelen hosszúságúnak tűnik ez az elmúlt 5 év, mióta gyerekem van. Pár napja számoltam pont, hogy idén még csak 34 leszek. Tényleg?? Hogyhogy?? Negyvennek érzem magam. Na de most, ahogy néztem a gyereket tekerni, éreztem, hogy hjaj, milyen hamar felnőnek.
A közös kert és szomszéd gyerekek továbbra is bejönnek, viszont rájöttem, hogy feszültséget okoz a gyerekeimben, ha a többi gyerekkel beszélgetek. Akik meg hát jönnek haverozni, mert az ő szüleik meg nem jönnek ki, és ezért tapadnak rám, és beszélgetni szeretnének. A másik meg az, hogy felnőttek nélkül szuperül eljátszik mindenki, amint megjelenek, akkor viszont engem is be akarnak vonni. Kezdem sejteni, miért nem jönnek ki a szomszéd szülők a gyerekekkel a kertbe. Viszont én meg a hároméves fiamat nem hagyom velük, az kicsit korai lenne, szóval majd álcázom magam valahogy, hogy lássam őket, de ők ne lássanak engem. Elbújok a fák lombkoronájában.
Le kellett bontanom a félig kész zoknimat, mert rájöttem, hogy máshogy jobban kijönnének a színek.
Befejeztük a Travelers c. sorozatot, és nagyon megszerettem, sajnálom, hogy vége.
Holnap érkezik az új telefonom!
Ezt mondtátok