Azt hittem, megoldottam az alvásproblémáimat, vettem Valerianát komlóval, 4 napig csodálatosan működött, de azóta ismét nem alszom jól. Nem annyira rossz, mint előtte, de nem jó. Hétfő pl csodálatos volt, hajnali 5-kor feléberdtem arra, hogy süt a nap, én meg nem sötétítettem be eléggé, majd délután 4 körül ráájultam a kanapéra, és iszonyú mélyen aludtam másfél órát, úgyhogy éjfélkor még kipattant szemekkel néztem a sötét plafont, gratulálok magamnak. 6:30-kor meg szól az ébresztő ugye.
Meh.
Viszont csodálatos idő van, és elsétáltam a közeli könyvtárba, és a környéken gyönyörű zöldek a fák, mindenhol orgonabokrok virágoznak, és egyszerűen annyira jó így lenni, meg itt lakni, és hallgatni az üvöltő madarakat. És azért is imádom a homeoffice-t, mert reggel ebben gyönyörködhetek, és csend van, mert mindenki dolgozik, ellenben a hétvégékkel, amikor kiültem kicsit napozni, és a fűnyíró hangját hallottam mindenhonnan.
Közben próbálok mindent kézben tartani, a rutinfeladatokat (mosni kell, bekészíteni a kávét reggelre, uzsonnát pakolni a gyerekeknek, mit ebédeljünk), a szervezéseket (mégsem pénteken mennénk koncertre, hanem vasárnap, ticketswapon jegyet vadászni, venni, sajátot eladni), ad-hoc dolgokat (anyáknapi ünnepségek, ovis fotózásra szép ruha, sulis jógára vigyen a gyerek 5 pici figurát két hét múlva stb). Minden ilyen emailt egyszer olvasok el, gyorsan bevésem a naptárba, majd elfelejtem, és hetekkel később csodálkozok rá, hogy basszus, holnap csinos ruhában menjen a gyerek az oviba!! És akkor még az óvodapszichológussal is beszéljek valamelyik ebédidőben.
Ilyenkor azt érzem, hogy darabokra hullok. De aztán elmúlik.
És közben meg rengeteg jó dolog van, és jól érzem magam, gyerekekkel is egyre könnyebb, és szép az idő, lehet fagyizni, és minden csodálatos, csak hadd aludjak éjszaka, kérlek, bármit megteszek.
Ezt mondtátok