Karácsony előtt még gyorsan beteg lett a lányom is, én meg még dolgoztam, aztán az is elmúlt. Előrehozott szenteste nálunk (logisztikai okoból hozzánk egy nappal korábban jön a Jézuska), szenteste anyóséknál, karácsony napja anyáméknál, apám szülinapja, plusz még néhány nap Veszprémben, aztán vissza Budapestre, unokatesózás, gyerekek leadása anyósékhoz, szilveszterezés gyerekek nélkül. Eléggé megterhelő volt ez az időszak, kezdve a betegségekkel, aztán a folyamatosan együtt töltött ünnepekkel, ahol képtelen vagyok kikapcsolni, a gyerekek őrjöngve fejenpörögnek a nagyszülőknél, bárhol vagyok, hallom, hogy ölik egymást, hogy a nagyszülőket szólongatják, akik nem válaszolnak, mert vagy nem hallják, vagy mással foglalkoznak, és hallom, hogy egyre idegesebb a gyerek, persze elmehetnék otthonról, de hova, sétálni nem szeretek, én ülni szeretnék és olvasni, de ünnepek alatt minden zárva van, legközelebb kiveszek egy hotelszobát, és elmenekülök oda napközben.
Ezek után a szilveszter napját is nagyon megtoltuk, mert persze meg akartuk nézni az Avatar 2-t (és imax 3Dben tényleg csodálatos volt), este meg koncertre mentünk, én meg azt éreztem, hogy én csak szeretnék valami csendes helyen ülni és nem csinálni semmit. Koncert után amúgy meglepően jól sikerült az este, végül négyesben társasoztunk barátainkkal, úgyhogy jól éreztem magam.
Elsején elutaztunk négy nap három éjszakára a gyerekekkel Kehidakustányra, a termal hotelbe, egy saját kis házat béreltünk, és végül ez is jobban sikerült, mint gondoltam. Előre féltem tőle, mert teljesen egymás agyára mentünk már a karácsonyi időszak alatt (tényleg rengeteget veszekednek egymással már megint), de itt sikerült hamar beállni egy jól működő rutinra, a vizet is nagyon élvezték, már pont elég nagyok ahhoz, hogy az egy méteres vízben már magabiztosan lubickolnak, eljátszanak, nem kell őket karban vinni vagy tartani. Illetve a gyereksarokban is már leadható életkorban van mindkettő, amitől tudtunk mindkét nap kettesben szaunázni. A svédasztalnál egy csomó dolgot tudtak már maguknak hozni (vizet az automatából, a gyerekasztalról kaját, meg a desszertet is pont elérték), simán lefeküdtek este aludni, és reggel 8 körül keltek, ami elfogadható. A szálláson volt okosTV, így esténként az Inside Man-t néztük Netflixen. Szóval tényleg hasonlított már valamennyire a pihenésre az egész.
Szombaton egy régi haverom meghívott magához társasozós estére, és van VR cucca, úgyhogy kb fél estét azzal töltöttem, hogy felém repülő kockákat kaszaboltam lézerkarddal. Zenére. Remek szórakozás! Előrre egy könnyebb lövöldőzős játékot próbáltam, de ott a karakterem folyamatosan mozog előre (én meg nem), és egy ponton elvesztettem az egyensúlyomat, és majdnem elestem (hiszen az agyam azt hitte, hogy haladok előre, de közben nem), és arra gondoltam, hogy az lenne a csúcs tényleg, ha összetörném magam egy üres nappaliban. De aztán nem tettem.
Ma meg már iskola meg munka, és nynynynynyngh, keltünk 6:30-kor, fiam felébredt 7-kor a zajra meg mocorgásra, és kiverte a balhét, hogy este van, nem megyünk oviba, hát nézzük meg, nem is süt a nap.
Azt nem tudom amúgy, hogy hogyan csinál bárki bármilyen iskola utáni programot a gyerekével. 4-ig dolgozom, kb 5 óra van, mire összeszedtem mindenkit és hazaértünk (abban az esetben, ha szakkörön van a lányom, akkor csak fél 6-ra érünk haza), fél 6-ig általános leeresztés, mindenki szöszöl, játszik valamit, vagy opcionálisan egymást öli, 6-ig mesét néznek, negyed-fél 7 körül leülnek enni, 7-kor elkezdem a "ki fürdik először?" mantrát, fél 8-kor már mesét kell olvasni az ágyban, hogy 8-ra nagyjából mindenkinél végezzek, és akkor fél 9-re alvás, amire szükség is van, hiszen 6:45-kor úgy ébresztgetem így is a tök kóma gyereket.
Ezt mondtátok