Nem is tudom, milyen illúzióim voltak azzal kapcsolatban, hogy ha majd hétfőnként nem dolgozom, akkor 1. rengeteg mindent meg fogok csinálni 2. de közben rengeteget fogok pihenni. Na nyilván ez a két dolog egyszerre nem megy. Viszont sokkal kevésbé vagyok szétdarabolva a többi napon, észre szoktam venni magamon, hogy időnként tanácstalanul állok, és nézek magam elé, hogy nem kéne mosni? Takarítani? Főzni valamit? Még nem tudom, hogy melyik a jobb stratégia: megcsinálni egy csomó mindent a szabadnapomon, hogy aztán a többi nap lazább legyen (de a többi napon amúgy dolgozom és gyerekeim vannak, szóval nem éppen a kanapén heverészve olvasok), vagy inkább továbbra is a hétköznapokba próbáljam belezsúfolni ezeket a dolgokat, és akkor hétfőn lehet lábatlógatni? Ez utóbbira hajlok most ez alapján a két hét alapján.
Na mindegy, firstworldproblems.
Elkezdődött a nyári szünet, mármint nem nekem, meg nem a gyerekeknek, hanem mindenhol máshol, és el sem tudom mondani, mennyire idegesít, hogy semmit nem lehet elintézni nyáron közel három hónapon keresztül, mert nYáRI SzüNeT. Fiamat el kéne vinnem mozgásfelmérésre, mert lehet, hogy szüksége lenne valami mozgásterápiára, de a pedagógiai szakszolgálat, illetve az ezzel foglalkozó alapítványok nem végeznek nyáron felmérést, mert fuck you, majd szeptemberben térjünk vissza rá. Addig már csak két hónap.
Amúgy az elmúlt két hétben voltunk John Cleese-en (nekem nem jött be annyira), elkezdtem az online személyi edzést (meghalok), volt nulladik iskolai szülői értekezlet (őrület!!!), céges buli egy hajón, ami meleg volt és zsúfolt, de legalább Backstreet Boysra és Linkin Parkra csapattuk és 11-ig maradtunk (wow, such nightlife), felléptünk a táncosokkal, illetve megnéztük a Stranger Thingset (majdnem abbahagytam egy rész után, de mégsem, és imádtam).
Ezt mondtátok