Múlt héten elmentünk a gyerekekkel sárkányt eregetni. Vasárnap délután volt, felkeltek az ebéd utáni pihenőből, mondtam, hogy gyorsan egyenek valamit uzsonnára, aztán induljunk. Kivételesen volt itthon valami csokival töltött piskótás édesség, azt adtam nekik, erre lányom rámnéz: Dörmit kapunk uzsonnára?? És aztán megyünk sárkányt eregetni??? Ez a legjobb nap a világon!!!!
Időnként olyan könnyű őket boldoggá tenni.
A sárkányeregetés amúgy tényleg remek szórakozás, tökre élveztük mi is. Van itt a közelben egy óriási rét, és ott csapattuk sötétedésig.
A héten kétszer is bejöttem az irodába, és tegnap még a gyerekeket is elvittem oviba előtte. Ezzel csak az a baj, hogy úgy érzem, hogy egy komplett műszakot lehúztam már, mire beérek, főleg, ha szötyörgő esőben biciklivel elcsúszó, száját véresre horzsoló gyerek is van az egyenletben.
Ezen kívül beteg is vagyok, milyen rég volt már húgyúti fertőzésem, hmmm, úgyhogy urológiára mászkálok, közben kaptam 3. oltást, amitől másfél napig nem voltam túl jól, úgyhogy ezt jól időzítettem.
Mi van még? Voltunk ARC-on, ami kicsit sok volt, meg hideg is volt, de azért jó volt. Illetve továbbra is járok kórusra, ahol minden egyes darabnál eljátszom ugyanazt: 1. jaj de szép a szoprán 2. jaj de ronda az alt 3. jaj, NAGYON ronda az alt, sosem fogom megjegyezni, miért vagyok alt 4. nahát, ha együtt éneklünk a többi szólammal, akkor tök jól megy 5. IMÁDOM EZT A DARABOT. Minden egyes alkalommal átmegyek mindegyik fázison, és bár azt gondolnánk, hogy tanulok belőle, de hát nem.
Ezt mondtátok