Eléggé felpörgött a szociális élet, szerdán céges buli volt, péntektől ma estig meg nagyszülőknél vannak a gyerekek. Pénteken összeszedtem minden erőmet, és elmentem egy olyan esküvői buliba, ahol 70 emberből kb 4-5-öt ismertem, és többször eszembe jutott, hogy talán most már haza is mehetnék, de mindig rájöttem, hogy se gyerekek, se a férjem nincsen otthon, tudok másnap majd aludni, szóval akár maradhatok is. Végül jól sikerült, karaokeztam is, meg kicsit táncoltam, több ismerős ott volt, mint gondoltam volna, meg megismertem új embereket is. Amúgy engem nagyon feszélyez az a fajta szituáció, mikor elmegyek egy csomó ember közé, akik egymást jól ismerik, de engem nem, mert nehezen kapcsolódok be, meg egyáltalán hogyan csapódjak hozzá bárkihez, hogyan kezdjek beszélgetni.
Szombaton kimentem a könyvhétre, ami egy óriási #minekmentoda volt, el is felejtettem, hogy ekkora tömeg tud lenni. Lehetetlen nézelődni, még ahhoz is sorba kell állni, hogy megnézzem, milyen könyveket árulnak, emberek vannak mindenhol, eh. De legalább találkoztam egy barátnőmmel, elmentünk ebédelni meg kávézni, meg vettem két könyvet is.
Vasárnap itthon punnyadoztam, kiolvastam egy könyvet, este meg elmentünk moziba (ami így tökre az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy jé, léteznek mozik), a Free Guy-t néztük meg, ami szerintem jópofa volt és vicces.
Ma este kapjuk vissza a gyerekeket, eredetileg már tegnap hazahoztuk volna őket, de megbetegedtek, és megkértem anyósomékat, hogy hadd legyenek ott még egy napot, ne kelljen egész héten táppénzen lennem velük. Három napot jártak oviba előtte, új rekord.
Ezt mondtátok