Gasztrorovat: nagyon finom a mirelit gyoza, úgyhogy fogok rendelni rendszeresen. Csak egy nagyobb fagyasztó kéne. Illetve vettem fehérrumot, és teljesen jó mojitót gyártottam magamnak, pont most a járvány végén leszek alkoholista?

Amúgy meg el vagyok fáradva, de ez most nem egy olyan fáradtság, hogy csak aludni kéne egy jót, és majd jó lesz, hanem asszem teljesen kimerítettem mindenféle nem létező tartalékokat, és nem tudom, mi lenne jó, vagy elég, mármint pihenésileg. Azt is nagyon nehéz volt megfogni, hogy mitől vagyok így elfáradva, mire rájöttem, hogy a figyeléstől, hogy egész nap figyelek valamit/valakit, és ez iszonyú kimerítő. Hogy a gyerekekre folyamatosan figyelni kell, és kapcsolódni szeretnének, anya nézd, anya kérdezni szeretnék valamit, anya láttad ezt, anya mit mondtál? Napközben meg a munkára figyelek, ebédszünetben és este pedig a férjemre, mert csak megvárom az ebéddel, ha már mindketten itthon vagyunk. És most megint lesz egy szabad szombatunk, gyerekek nélkül, és mondta, hogy menjek vele a céges kirándulására, de én nem szeretnék kirándulni se vele, se mással, hanem egyedül szeretnék ülni a kanapén, és ezt érzem állandóan, hogy én csak egyedül szeretnék lenni, és nem tudom, mi lenne elég, mert most kb kéthetente van egy ilyen szabad, gyerektelen hétvégi napunk, amikor sokáig alszunk, meg punnyadhatok, de úgy érzem, hogy nem elég, rá két napra ugyanolyan nyomott és motiválatlan és fáradt vagyok, és várom a következő ilyen napot.

Most éppen abban van minden reményem, hogy ha elkezdek bejárni az irodába, akkor azokon a délutánokon majd nem sietek haza, hanem majd leszek valahol, valakikkel, vagy csak egyedül, vagy nemtom, de eskü, hogy bkv-zni is már rendkívül relaxáló, mert zavartalanul hallgathatom a podcastjaimat, meg olvashatok könyvet, mert senkire sem kell figyelnem. Amúgy persze itthonról is elmehetnék valahova, csak úgy, sétálni, vagy beülni egy kávéra, de azt mégsem teszem meg, azt nem tudom magammal meg valahogy a családdal szemben sem megindokolni, hiszen az még oké, hogy dolgom van, és ezért nem vagyok otthon, de nettó kicseszésnek érzem mindenkivel szemben, hogy "elmenekülök" otthonról, csak azért, hogy egy kávézóban olvassak.

Persze ettől még lelkiismeretfurdalásom is van, hát mitől lennék kimerülve? Miért? A munka nem hajtós, az ebéd házhoz jön minden nap, gyerekek fél 9-kor lefekszenek, hát hogyan merészelsz fáradt lenni??? Igazából csak lusta vagy, lásd be. Agyam pls.