2020. január 21:
Sevilla második napja már sokkal jobban sikerült. A szállásunk tartogatott némi meglepetést, ugyanis az egyik háló a galérián volt egy légtérben a nappalival, ahol mi aludtunk. Felmerült, hogy a gyerekek kivételesen alhatnának egy szobában, de szerencsére letettünk róla, ugyanis fiam az utóbbi két éjjel fejen pörög, hajnali 3-kor nyomja az ammmmaaaaaa, appppaaaaaa műsort (nem sír, csak szólongat, de közben hason fekszik, úgyhogy lehet, hogy álmában?).
Szerencsére ezek után mindenki aludt negyed 9-ig, mi egy olyan kinyitható kanapén, ami rövidebb volt,
mint a férjem, lányom fenn a galérián. Frissen, üdén összepakoltunk, felesleges cuccokat elvittuk az autóba, aztán sétáltunk. A nagyobbik 10 perc után már hátra kéri magát, de ezt leszámítva nagyon jól viselte a programot, elnézelődött meg rohangált a katedrálisban, illetve a bikaviadal arénában meg elfoglalta magát azzal, hogy nyomkodta az audioguideot. Utólag jutott csak eszembe, hogy akár végig is picsoghatta volna, hogy uncsi, meg mikor megyünk már, de nem tette, mindenhol talált valamit, ami lekötötte, tök jó.
Egy ponton amúgy felcseréltük őket, a kisebbik gyerek háton, nagyobbik a babakocsiban, mégis van köztük pár kiló különbség. Fiam meg fél 4 körül beájult, aludt kicsit, és előtte is csak néhányszor borult ki, úgyhogy nagyon jól viselte mindenki a napot.
A kajamizériát müzliszelettel sikerült áthidalni, fiamnak már van annyi foga, hogy elpusztítsa, meg empenadat ettek, ami dolgokkal töltött pékizé.
A röpke 3 órás hazaúton végig telefonról csapattuk a mesét (lányom kérdezte is, hogy ilyen sokat nézünk?), sajnos továbbra sem alszanak az autóban, így nem hiszem, hogy bevállalunk más messzi célpontot.
Ezt mondtátok