2020. január 6:
Délelőtt nagyon jó idő volt, sütött a nap, belepancsoltunk a tengerbe, a gyerekek homokoztak, délután meg elmentünk a főtérre, ahol nagyban ment még a buli, lányom ugrálóvárazott, utána lementünk egy másik partszakaszra is, majd hazasétáltunk.
Egyelőre ilyen minimálprogramokra van idő, a gyerekeknek kőbevésett napirendje van, ami az év 99%-ban szuper, nyaraláskor viszont emiatt úgy kell szervezni a napot, hogy délben ebéd, fél 1-kor ágy, és csak 4 után lehet folytatni a programot. Azokon a napokon, amikor utazunk, akkor ez nyilván tarthatatlan, nem is tudom, mi lesz akkor, lányom tudom, hogy kibírja, fiam meg talán elájul a babakocsiban, de nincs ahhoz szokva, hogy útközben aludjon. Az autózós programokat majd apránként vezetjük be, először egy órányira megyünk, aztán ha jól sikerül, akkor bevállalunk hosszabb utakat is, csak ugye a nagyobbik hányós, a kicsinek meg az a legújabb szokása, hogy 10 perc után üvölt, aztán ha elalszik, akkor negyed óra múlva felriad, és sír tovább.
A gyerekek amúgy nagyon jól elvannak, kevesebb a konfliktus, lányom meg most tök jó fej az öccsével, megkínálja azzal, amit éppen eszik, meg úgy általában aranyos vele, tök megható. Este meg simán fekszenek, éjjel nem kelnek többet, mint otthon, délután is alszanak, ettől kipihentek, kezelhetők. A kicsi ahhoz képest, hogy szeret rohangálni, szó nélkül bírja órákig a babakocsit, illetve az is hatalmas könnyebbség, hogy a nagy meg szeret a hátamon jönni, mert gyorsan elfárad, és egyszerűbb magamra csatolni, mint vonszolni magunkkal.
Ezt mondtátok