Sokszor elképzeltem az elmúlt hetekben, hogy milyen lesz itt lakni, és azt kell, hogy mondjam, hogy pont ilyennek képzeltem.
Szóval eddig jó.
Apróbb javítások is készen vannak már, pl nekem újdonság volt, de tudtátok, hogy lehet akril kádat javíttatni? Nagyon csúnyán meg volt sérülve, de most olyan, mintha új lenne. Igaz, három napig nem lehetett használni, de a gyerekeknek nagyon tetszett, hogy lábosból mosdatom őket.
Hétvégén mindkét délelőtt lementünk a kertbe, és ebben a 8 lakásos társasházban van 7 gyerek, 2 és 8 év között, mint az orgonasípok, és ezek sikítva kergették egymást az udvarban. Ideális körülmény nekünk, szülőknek (mert legalább a gyerekek elszórakoztatják egymást), kevésbé szerencsés gondolom a kertszomszédoknak. Azt is megfigyeltem, hogy három olyan család is van, ahol a két gyerek közül a nagyobbik lány, kisebbik fiú, és a korkülönbség két éve, mintha hiba lenne a Mátrixban, valaki nagyon elunta már a kertváros tervezését, és copy-pastelte a lakókat.
Egy csomószor eszembe jut, hogy ennek pont most jött el az ideje, meg hogy mennyire összejött ez az egész. Egy éve ilyenkor még arra volt szükség, hogy folyamatosan szemmel tarthassam a gyerekeket, ezért jó volt a kisebb lakás. Még most is csinálnak meredek dolgokat, de nem kerülget a frász, ha nem látom őket 10 percig.
A hétre várjuk az ikeás polcainkat, abba elfér a maradék 3-4 doboz, ami még kicsomagolatlanul áll. A hétvégén felavattam az új sárga füles fotelt, gyerekek délutáni sziesztát töltötték, én meg szőrös pléddel takarózva olvasgattam benne, és a csupasz fákat nézegettem az ablakból.
A szabadidőm szívódott fel valahova, fáradt vagyok és álmos, de erre majd kitalálok valamit, ha végre ráérek (hahaha).
Ezt mondtátok