Pár hete összeköltöztettem a gyerekeket egy szobába, így végre nem a nappaliban alszunk. Már megléptük azt a szintet is, hogy nem elalvás után cipelem át a lányom, hanem együtt fekszenek és alszanak el. Mivel vágyom a további kalandokra, ezért úgy döntöttem, hogy fiam már elég nagy ahhoz, hogy ágyat váltson. Mármint továbbra is a rácsos ágyban alszik, csak leszedem a rácsot az oldaláról. Eredmény: este folyamatosan kimászkál, pakol, játszik, pörög, addig, amíg vissza nem szerelem a rácsot. És akkor elégedetten lefekszik, hogy NA VÉGRE, és elalszik. Oké. Legutóbb azért kellett bemennem este hozzájuk, mert lányom azon bosszankodott, hogy így nem fog tudni aludni. És hát ja, az öccse fapofával lapozgatott egy könyvet a sötétben. A nővére ágyában.
Amúgy nagyon meglódult a beszédfejlődése, már mondja, hogy igen ("iget!"), nem csak hümmög, mint eddig. Meg "tol!", "nézz!", "tettem!" vagyis megettem, illetve "tittam!", avagy megittam. Meg persze tej, autó, traktor, kereke, mert ezek rendkívül fontosak.
És amikor a nővére nincs itthon (mert nagyszülőknél alszik), akkor lenyúlja a plüsseit, és azokkal alszik. Szeretném azt hinni, hogy azért, mert hiányzik neki.
Ezt mondtátok