Túléltem a múlt hetet, beszerveztünk nagyszülőket is, így összességében csak három munkanapot kellett letolnom a hallásterápiára cipelés mellett, plusz a tegnapi vasárnapot. Matematikailag amúgy be tudtam volna hozni a mínusz óráimat, de elég nagy mínuszban vagyok, mert igazából nagyon munka sincsen annyi. Mármint persze teszteseteket mindig lehet írni, és szoktam is, ha elfogynak a ticketek, de csak azért nem fogok leülni este 8-tól 10-ig, hogy teszteseteket írjak, mert azért meg annyira meg nem sürgős. Viszont voltak szuper dolgok is, pl volt egy olyan éjszakám, hogy egy gyerekem sem volt, és aludtam reggel 9-ig!
Na de ezen kívül meg leginkább punnyadtam, viszont a mozgás hiányától fáj a csípőm és a derekam (jógázni kéne legalább), a kialvatlanságtól állandóan éhes vagyok (és homeofficeban mindig lehet nassolni), az attention spanem meg olyan lett, mint egy aranyhalé, esténként képtelen vagyok olvasni, még a kedvenc sorozatomat (Lucifer!!) is megszakítottam egy csomószor, de én magam sem tudtam, miért, csak egyszerűen nem tudtam egy dologra figyelni 20 percet sem. Nem érzem jól magam tőle.
Közben megint koronapara van, nem tudom, mennyire aggódjak, oké-e, hogy a gyerekek találkoznak a nagyszülőkkel, vagy hogy jön a szitter továbbra is. Nem tudom. Szabadtéri kiülős helyre szoktam max járni, zárt helyen csak a szintén parázós 2-3 barátnőmmel szoktam találkozni, de hát a gyerekek meg járnak közösségbe, szóval.
A koronaparára még az tette fel a koronát (höhö), hogy férjem csütörtökön táborba ment volna, de az egyik impróstársáról kiderült, hogy kontaktban lehetett fertőzött személlyel. Beszéltek a tábor szervezőjével, aki azt mondta, hogy akkor inkább ne menjenek (mármint férjem egész csapata, öt ember), szóval nem mentek. Vasárnap megjött az ismerős teszteredménye (negatív), aztán meg este írt a tábor vezetője, hogy lázas beteg, hétfőn megy tesztelni. Lehet, hogy végül azért ússzuk meg a betegséget, mert férjem nem mehetett táborba?
Persze ezen most röhögünk, hogy a sors fintora stb, de volt olyan szcenárió, hogy az ismerős pozitív lesz, és akkor mehetünk mi is tesztelni, közben a gyerekek vajon jól vannak-e, elkapták-e, átadták-e az oviban/bölcsiben bárkinek, arról nem is beszélve, hogy pont a tervezett tábor miatt mindkét gyerek éppen egy-egy nagyszülőnél töltötte a hétvégét (hiszen szombat munkanap volt, dolgoztam, bölcsi meg nem tartott nyitva). Szóval még így is, hogy homeofficeban toljuk mindketten, és nem járunk el sehova (edzés, színház sbt) is még mindig rengeteg kontaktunk van.
Na jó, megpróbálok dolgozni.
Ezt mondtátok