Elolvastam az előző, kb két héttel ezelőtt írt bejegyzésemet, és rájöttem, hogy a helyzet változatlan. Az utolsó munkanélküli napjaimat töltöm, hétfőn kezdek. Próbáltam elintézni dolgokat, amiket akartam, de persze egy csomó dolog nem jut eszembe, hogy mit is akarhatnék intézni, és biztos majd két hónap múlva fogok azon mérgelődni, hogy jaj, miért nem csináltam meg még ezt is meg azt is februárban. Na mindegy, olyan izgalmakat tolunk, hogy pl átválogattuk a gyerekek holmiját, egy részét elvittem a közeli adományboltba, meg ilyenek. Meg egyedül megyek bevásárolni, és élvezem, hogy nem kell tolnom egy gyereket közben, de milyen lehangoló már, hogy ez az örömöm. Amúgy tényleg jól esik. Meg persze felváltva megyünk a nagylányért az oviba, és kettesben töltünk vele időt, hol én, hol a férjem. Tegnapelőtt cukrászda, játszótér, tegnap könyvtár, nagyon szereti.
Nagyon élvezem, hogy heti egyszer van szitterünk, elmentünk barátokkal társasozni, meg másik barátokkal sörözni, holnap férjem imprós fellépésére megyek. Kevés jobb érzés van annál, mikor kettő, halálosan felpörögött, örömében sikítozó gyereket hagyhatok itt a szitternek fél 7-kor, és 11-re arra mehetek haza, hogy csend van. Ah. Minekszültazilyen.
Az elmúlt két hónapban eléggé megtoltuk a sorozatokat, meg filmeket, Spanyolországban alvásidőben mindig azt csapattuk, Witcher, Movies that made us, Sex explained, Killer Inside: The Mind of Aaron Hernandez, Rotten 2. évad, és persze La Casa De Papel (Money Heist), azt még mindig nézzük, harmadik évadnál tartunk, nagyon izgalmas. Filmek közül utóbbi időben megnéztük a Két pápát, Midsommart, meg a Jojo Rabbit-et.
Meg egy csomót olvastam is, azt nem tudom, hogyan volt rá időm, gyereknevelős témában az Ölelni és ölre mennit, Tana Frenchtől a Halott hasonmást, Atwoodtól a Testamentumokat, meg most fejeztem be a Virágot Algernonnak-ot.
Jó eddig ez az év.
Ezt mondtátok