A múlt hetet sikerült rendkívül túltolni, hétfőn este még a szokásos fotóalbumot szerkesztettük (amihez lehetne már évközben szűrni és válogatni a képeket, de hát miért tennénk, ha nekiállhatnánk az utolsó pillanatban is), kedden délután megjártuk a fül-orr-gégészt a gyerekekkel, utána meg elmentem horgolóklubba (összegyűlünk és együtt horgolunk, NEM RÖHÖG), szerdán férjem imprón, én otthon Viddel skypeoltam (ami nem skype, de mindegy, én ezt használom arra, hogy valakivel videóhívást folytatok), csütörtökön férjem céges vacsorán, én meg otthon nem tudom, talán a karácsonyi ajándékba készülő májpástétomot csináltam? Pénteken délután az egyik külföldre költözött barátnőmmel találkoztam, utána még aznap este pedig a régi sörözős társaság kemény magjával boroztunk, aztán cyberpunk-taro kártyaolvasást is kaptam. Szombaton végre nem történt semmi, mármint persze van két gyerekünk, de azt leszámítva. Vasárnap napközben a táncoscsapattal közösen mézeskalács házat gyártottunk (amit a gyerekek el is pusztítottak hazaérkezésem utáni 5. percben), este Grund Színház impróelőadására mentünk, és most először fordult az elő, hogy már este 6-tól a szitterre hagytuk a gyerekeket, de hát túlélte mindenki.
Szóval eléggé kimaxoltuk a hetet. Férjem pénteken dolgozott utoljára, fél évig most ő lesz gyesen, úgyhogy izgi. Persze mióta ketten vagyunk otthon két gyerekre, meg nincsen ovi, hanem egész nap ketten vannak, azóta elég kemény, tényleg pokolian viselkednek, hajam hullik tőlük. Volt pár hét javulás, de most meg a kicsi lett nagyon verekedős, tényleg tök tanácstalanul nézem őket, hogy most beleszóljak? Vagy ne? Vajon a szomszédok hallják, hogyan üvöltözök velük? (Igen.) Persze közben meg próbálom minimálisra szorítani a mesenézést, az egyetlen konfliktusmentes közös tevékenységet, mert azt még nem sokallanám, amennyit a nagylány néz, de hogy ugyanennyit nézi a másfél éves is, az sok. Próbálom kiváltani zenehallgatással, hangoskönyvvel (ez utóbbi inkább autóban jött be nekik), meg most ha lányommal kettesben nézek valamit, akkor Bookr Kids-ből választok valamit. Gabi ajánlotta a Hármaskönyvelés podcastban, ezek minimálisan animált hangoskönyvek, talán kevésbé agyrohasztó, mint a mesenézés (vagy csak magamat áltatom). Egyedül az vele a probléma, hogy csak mobilon működik (tabletünk nincsen), de majd valahogy kivetítem a tévére vagy nemtom.
Közben amúgy meg édesek is tudnak lenni, fiam aktívan segédkezik főzés közben (rááll a fellépőre, és a feldarabolt zöldségeket pakolássza a pulton), lányom meg minden este eljátssza saját magának a sötét szobában, hogy "később megiszom a tejem" majd egy pillanat múlva "itt van a későőőbb!". Abban reménykedem, hogy jövő ilyenkor talán már tudunk közösen mézeskalácsot készíteni, meg díszíteni. De jelenleg egyik sem viseli el, ha a másikkal foglalkozom. Eh.
Szóval közben meg karácsony lett, horgoltam három óriási cicát, meg aggódtam, hogy tőlünk kevés ajándékot kapnak, meg azon is, hogy mindenki mástól túl sokat. Rendhagyó módon 23-án ajándékoztunk, aztán 24-én anyósomék, 25-től meg Veszprém. Szüleim bevállalták a gyerekeket szilveszterre, úgyhogy addig itt is maradunk, 31-én délelőtt visszamegyünk férjemmel kettesben Bpre, elsején vissza Veszprémbe, másodikán megint anyósék, jaj. De addig van itt 5 nap nyugi, már amennyire nyugi a két gyerek meg a szüleim társasága.
Ezt mondtátok