Három hete nem írtam. Fiam 3-5-x kel minden éjjel (bár ma csak 2x, hurrá), fosul vagyok, napközben alszom. Lányomat beszoktattam az óvodába, és iszonyúan nyomaszt, hogy poroszos-fegyelmezős-üvöltőzős a légkör, mit csinál, mondtam már, hogy gyere ide, ne mocorogj, egyed azt a reggelit, azonnal jösszvissza, és én nem kétlem, hogy a gondozók szeretik a gyerekeket, szerintem észre sem veszik, hogy ez így nem jó, hogy nem így kéne beszélni. Lányom minden nap zokogva megy be, de délután meg vidám, és csacsog, nem tudom, mennyire aggódjak. Itthon ha csak rákiáltok (mert messze van), már elsírja magát, hogy anya, miért kiabáltál. Az oviban állítólag nincsen vele semmi baj, mert nem sír, nem hisztizik, eszik, alszik, csinálja, amit mondanak, és bennem meg az van, hogy persze hogy csinálja, mert retteg, mert mindenki le van üvöltve. Meg lehet ezt szokni? Megszokja? Akarom, hogy megszokja? Haza fogja hozni ezeket a mintákat, már a bölcsiből is hazahozta azt, hogy "fejezd be", és a falnak megyek tőle, hogy ezt mondogatja az öccsének.
Szóval most ez nyomaszt faszán, közben a fiam összevissza alszik, kiszámíthatalan vele minden, tapad egész nap, tőlem két miliméterre bír csak létezni, nadrágomba kapaszkodik.
Ezt mondtátok