Tudtam, hogy szeptember első hete káosz lesz, oviba beszokás, ilyenek, ki leszek purcanva a két gyerekkel itthon, de azért arra nem számítottam, hogy lányom ovi előtti napon lebetegszik, mert megint elkapta azt a rohadt kéz-láb-száj vírust. Természetesen a fiam is elkapott valamit, most vagy ugyanezt, vagy mást, de lázas, nyűgös mindkét gyerek. Anyám tegnap befutott felmentőseregként, ami tényleg nagyon jól jön most, mert két lázas, fertőző kicsivel tényleg csak annyit tudok csinálni, hogy egész nap a youtubeot nézik, és töltődnek be egymás után a nándimesék.
Múlt héten volt egy napom magamra, én vittem vissza külföldre a legnagyobblányt, 6 órát vártam a reptéren a visszajárat előtt, olvastam, sorozatot néztem, ebédeltem, kávéztam. Jól esett, jobban, mintha én maradtam volna otthon a két kicsivel, amíg féjem megjárja ezt a kanyart.
Rászoktam a közeli könyvtárra, megvan az illúzió, hogy vettem valamit (mert elhozom,és kirakom itthon a polcra), de amikor elolvastam, akkor visszavihetem (mert amúgy meg nem tudom hol tárolni).
Vártam amúgy ezt a hetet, kíváncsi voltam az óvódára, meg túl akartam esni ezeken az "első nap ott vagyunk picit, második nap otthagyom, x. nap ottalszik" körökön. Vártam már az őszt is, hogy kicsit minden visszaálljon a normál kerékvágásba, és jöjjön hetente a szitter. Amúgy nagyon meg vagyok vele elégedve, jó ötletei vannak, tudja kezelni a gyerekeket, ügyes. Tök jó érzés tervezni, hogy melyik héten mit csinálunk, hova megyünk. És amúgy semmi extra nem történik ilyenkor, általában barátokkal találkozunk, és eszünk meg iszunk valamit, vagy trsasozós helyre megyünk, este 11-re hazaérünk, de őrület, mennyire feldob, hogy van ilyenekre lehetőség. Hogy jövő szombaton el tudunk menni a férjemmel mindketten egy szülinapozásra, meg végre úgy találkozunk a barátainkkal, hogy közben nem szakítjuk meg a beszélgetést a vacsorázatás-fürdés-meseolvasás-visszamászkálásokkal.
Persze most, hogy betegek a gyerekek, lemondtam a szittert, eh.
Frissítettem a CVmet, beállítottam LinkedIn-en, hogy munkát keresek. Visszavár a pozim februárban, de én meg nem szeretném azt a munkát csinálni, vagy is inkább nem azokkal az emberekkel, szóval szétdobáltam ismerősök között az önéletrajzomat, hátha valahova pont én kellek napi hat órában.
És végre nincsen iszonyúan meleg.
Ezt mondtátok