Nagyon sok dologról akartam írni, hogy én vagyok az az anyuka, aki félidőben otthagyja a hónapok óta várt tánctábort, mert a gyereke sír utána, meg hogy állandóan beteg valaki valamivel, kéz láb száj, kötőhártya ("kigyulladt a szeme" ahogy a lányom mondaná), fosás, meg persze a szobatisztulós kalandok, édes istenem.

De nem csak a gyerekek vannak, bár más témám nagyon nincsen, mitől is lenne, nem igazán történnek velem dolgok.

Két hete úgy éreztem, hogy készen állok arra, hogy ismét beleszeressek valami sorozat jóképű, izmos főszereplőjébe, úgyhogy elkezdtem az Outlandert, gyorsan kipörgettem az első évadot, és hát nem okozott csalódást. Igazi guilty pleasures (vagy ahogy egy ismerősöm mondta, kilty pleasures).

Aztán voltunk Kapolcson, napközben a kompatibilisebb gyerekkel, este meg kettesben, és egészen filozofikus hangulatba kerültem, mikor elmentünk négy tini mellett, akik fúvós hangszereken játszottak, csak úgy, a maguk örömére, meg az esti koncerten srácok részegen néptáncoltak, hogy milyen jó ez, amikor ennyire szeretsz valamit csinálni. És hogyan adjam át a gyerekeimnek, hogy nem az a lényeg, hogy jó legyél valamiben, vagy másoknak tetszen, amit csinálsz, hanem az, hogy szeressed csinálni (mert amúgy meg ha szereted csinálni, akkor végül általában jó is leszel benne).

Énekkaros voltam gimiben, abban a közegben ez nem volt egy túl menő dolog, de nagyon szerettük, és amikor elutazunk, vagy kórustalálkozóra mentünk, akkor is egy csomószor csak úgy énekeltünk, kipróbáltuk templomok akusztikáját, vagy ha kiderült egy másik csapatról, hogy vannak dalok, amiket ők is tanultak, akkor elénekeltük közösen, akár az utcán állva. Volt egyszer egy kórustalálkozós sulibuli, ahol két teremből az egyikben szólt a dizsi, de mindenki a másik, csendesebben ácsorgott, és random nekiálltunk énekelni. Mennyire nördök voltunk, milyen jó volt, és kedvünket az sem vette el, hogy nem voltunk különösebben jók.

Szóval ezt szeretném a gyerekeknek is, hogy szeressenek valamit ennyire, hogy jól érezzék magukat, és ne azért csináljanak valamit, mert jók akarnak benne lenni, hanem azért, mert egyszerűen szeretik.