Tegnap rámtört a nosztalgia, hejj, milyen jó volt, mikor fiatal voltam, azt csináltam és akkor, amikor akartam, éltem a helyes kis albérletemben a Dob, aztán pedig a Dohány utcában, késő estig iszogattunk barátaimmal, tánc volt meg fellépések.
Ez biztos valami szülés utáni szindróma, pedig tényleg minden rendben, van két aranyos gyerekem, mindegyik jól alszik, édesen elvannak, vannak szabad estéim, amikor lelépek és férjem intézi az esti fekvést, és vannak barátaim, akikkel vasárnap hopp, valahogy sikerült éjfélig beszélgetni. Augusztusban vissza fogok menni táncolni, az is biztos segít majd. Nem értem magam, minden, amit szeretnék csinálni, azt csinálom, hobbik, barátok. Most mondhatnám, hogy a spontanitás, de 5 évvel ezelőtt pont, hogy rendkívül merev voltam, minden előre megszervezve, beosztva ésatöbbi.
Mégis azt veszem észre magamon, hogy nosztalgiával gondolok vissza arra az időre, amikor nem voltak gyerekek, és oda mentem, azt csináltam, amit akarok. Jártam táncra, jógára, oroszra, sörözni, mindezt munka és ingázás után, később munka és nemingázás után. Persze emlékszem arra is, hogy komoly probléma volt akár egy mosást is megszervezni, mert annyira nem voltam otthon.
Biztos azért is vagyok ilyen hangulatban, mert a csapat egy része éppen Ozorán van. Pedig nem is szeretem, hőség van és tömeg, akkor meg mit irigykedem?
Ilyenkor jövök rá, hogy milyen jó, hogy vezetem ezt a blogot, igaz, hogy nem mindig írtam bele rendszeresen, esetleg hetek is kimaradtak, de attól a pár sortól is már visszajönnek az emlékek, az akkori életem hangulata. Az elmúlt egy órát azzal töltöttem, hogy 5-6 évvel ezelőtti bejegyzéseimet olvastam újra. Tényleg rengeteg dolgot csináltam, borzasztóan sokat táncoltam, de fáradt is voltam, és nem volt időm pihenni, ha pedig punnyadtam, akkor állandóan lelkiismeretfurdalásom volt tőle, állandóan hajtani akartam magam, minden percet hasznosan eltölteni, közben meg csak gyűltek az elvégzendő dolgok. Ezen (is) sokat segített a több évnyi pszichoterápia.
Amúgy június 3-án volt 10 éves a blog! Boldog szülinapot neki.
Miért érzem magamat ennyire öregnek? Még 31 sem vagyok.
Ezt mondtátok