- leesett a köldökcsonk
- elfogyott a véralvadásgátló
- meggyógyult a mellem
- kiszedték a varratokat
- már nem halok meg, ha tüsszentenem vagy köhögnöm kell
= az élet sokkal szebb
Szokunk össze, mint család. A nagylány mostanában 65x visszahívott minket lefekvés után (vagyis leginkább az apját), ma benn maradtunk vele lefekvés után énekelgetni, máris könnyebben elaludt. Kell neki a figyelem, érzékenyebb mostanában (érthető), hallom éjjel, hogy rosszul alszik, időnként beszél, kiabál álmában. Az öccsével továbbra is aranyos, a szülinapra kapott babájával meg eljátssza, amit tőlem lát. Pelenkázza, beszél hozzá, altatja, ehhez még egy textilpelenkát is a vállára dob, mint én, hát meg kell zabálni. De tudom, hogy nehéz ez az egész helyzet neki. Tegnap éppen vacsorázott, miközben én a kisöcsivel foglalkoztam. Végigpuszilgattam a fiamat, majd mikor felnéztem, láttam, hogy a lányom meredten figyel, mint akinek most esik le, hogy basszus, nem elég, hogy itt egy másik babáról gondoskodom, de még szeretem is.
Elolvastam a Játékos nevelés c. könyvet, azóta próbálom a necces szituációkat valami játékba átfordítani, nagyjából működik is, de nekem is bele kell még lazulnom. A könyvben talán a legfontosabb gondolat az az, hogy amikor a gyerek direkt idegesít, rosszalkodik, akkor pont, hogy kapcsolódni próbál, mert elszigeteltnek és magányosnak érzi magát, figyelemre van szüksége. Ha ilyenkor megharagszunk rá, elküldjük, megbüntetjük, szobájába zavarjuk, akkor pont, hogy erősítjük magányát. Azóta igyekszem ilyen szemmel nézni a lányomat, felismerni, hogy mire lehet szüksége, miért viselkedik úgy, ahogy. Amúgy hatalmas sikerélmény úgy lenyomni egy délutánt, hogy nincsenek benne komolyabb konfliktusok, meg teljes leolvadások. Van olyan, hogy a játszótérről alig jutunk haza (700 méter). De a mai egy tényleg tökéletes délután volt fagyizással, játszótérrel, onnan konfliktusmentes hazajövetellel.
Közben befejeztük a Countertpartot, az évadzárás nem volt egy nagy durranás, de nagyon szerettem az egészet, várom a folytatást. A Westworld tökre érdektelen lett számomra, nézem és unom. Belekezdtem a Luciferbe, a sztori nem egy nagy szám, de annyira vonzó a főszereplő, hogy remegő térdű tinilánnyá változom tőle. Ja, és van Legion második évad is. Közben egy csomó olvasnivalóm is van, azokkal sajnos kevésbé haladok.
Ezt mondtátok