- köldökcsonk (jáj)
- minden este véralvadásgátló injekció (JÁJ, még jó, hogy a férjem beadja nekem)
- vért bukó gyerek, akivel hálisten semmi baj, "csak" a mellem vérzett (JÁÁÁJ). ugyanitt gyors gugli, hogy vérző mellel szabad-e szoptatni (szabad).
- meg már nagyon hiányzik egy zuhanyzás, de vigyáznom kell a kötésemre
- apropó kötés meg seb: tüsszentés = halál
Amúgy meg egész gördülékenyen haladnak a dolgok, a nagylány reggelente vidáman elköszön az öccsétől és teper bölcsibe, az éjszakák általában jól sikerülnek, lányom nem ébred fel az öcsire, öcsi meg az esetek nagy részében azonnal visszaalszik etetés után (amikor meg nem, akkor odaveszem magam mellé). Továbbra is 2x max 3x kel éjjel, teljesen jó. Sajnos úgy néz ki, hogy kicsit hasfájós, egyelőre nem vészes, tornáztatással jobban van aztán mindig, de kicsit aggódom, hogy aztán beüt, és akkor itt leszünk 3 hónapig egy ordító csecsemővel.
Azt gondoltam volna, hogy az lesz fura, hogy ismét van egy pici babám, de nem, teljesen természetesnek tűnik, inkább az a fura, hogy van egy nagyobb gyerekem. Újra meg kell tanulnom ráhangolódni.
Ezen kívül nincsen sok izgalom, bár a hétvégén már kimozdultunk, játszótér, vendégség, meg egy barátnőmmel is találkoztam, megittunk valamit a közelben, míg a baba a kocsiban aludt. Férjem meg szabit vett ki az első két hétre, eléggé ráérünk, megnéztük a Rotten című netflixes dokusorozatot, nézzük a Westworldöt is, bár azt egyre kevésbé értem. Ja, és a Counterpart felénél járunk, nagyon nagyon tetszik, zseniális sorozat.
Ezt mondtátok