Kíváncsian várom, mit tartogat nekem még a nap. Éjjel többször is felébredtem múlni nem akaró köhögésemre, aztán reggel az udvarról fordultunk vissza a gyerek babájáért (nem ő vette észre, de tudtam, hogy bölcsiben hiányolná), elmentem bevásárolni, ahol leesett a vérnyomásom, és guggolva próbáltam túlélni, fájóan sok pénzt fizettem patikában némi canestenért (mert ilyesminek is elő kell jönnie időnként ugye), a DMben lerabolták a tápszereket, úgyhogy el kell érte néznem egy másik boltba még a nap folyamán, a táskámban mindeközben a máj leve kifolyt, és eláztatta a lisztnek a papírcsomagolását.
De legalább megkaptuk a gyerek bölcsis fotózásának képeit, azóta is szakadunk a röhögéstől, mert mindegyiken gyanakodó WTF fejjel néz, semmi mosoly, semmi kedvesség, csak merry fckn christmas.
Ma már szabin vagyok, csinálok májpástétomot, becsomagolom az ajándékokat, és akkor meg is vagyok mindennel.
Ezt mondtátok