Hétvégén végre elmentünk randizni, szeptember végén voltunk utoljára kettesben valamerre, ennyit arról, hogy majd havonta kétszer lelépünk valamerre. Persze sűrű volt az elmúlt két hónap, férjem sokat utazott, aztán voltunk mi is kinn Angliában, aztán szülinapomat is szerveztük, szóval mindig volt valami. Meglepett, hogy milyen régen voltunk utoljára közös programon, fel sem tűnt. Nem úgy kell ezt elképzelni, hogy hónapokig ki sem mozdultunk úrstn, mentünk vendégségbe, jöttek át barátaink többször, én is léptem le mozizni, meg esténként 8 után már kettesben vagyunk, szóval van itt közös idő. Na de most végre elmentünk vacsorázni, aztán Trafóba újcirkuszt nézni.
Fellépésileg sűrűsödött a program, múlt vasárnap is volt a Darshanban, most szombaton pedig lesz a Szimplában. Nem tudom, meddig fogok járni, most valahogy kevésbé érzem magamban az erőt, mint első terhességnél, de közben az is bennem van, hogy nem akarok ebből kimaradni, meg tudom, hogy hiányozna.
Jövő hét meg egészen halál lesz, minden este van valami programom vagy nekem vagy férjemnek, külön töltjük az estéket, hát még jó, hogy együtt élünk.
És lassan befejezem a lányomnak szánt sapka-sál kombót (fejen áthúzós símaszkhoz hasonló szabása van), egyelőre valahányszár rápróbáltam a méret miatt, mindig sikítva tépte le magáról, ennyit erről.
Ezt mondtátok