Volt itt egy félig megírt részletes bejegyzésem a hétvégéről, Börzsönystockról, illetve egy elolvasott könyvről, vázlatba mentettem, de most, hogy megnyitottam, csak egy üres oldal fogadott. Ideges vagyok.
Szóval akkor csak röviden, mert még egyszer nincsen kedvem megírni, hogy csütörtöktől vasárnapig fesztiváloztunk, Börzsönystockon voltunk, amiről soha sem hallott még senki. Nem is csoda, kis létszám, egy baráti társaság szervezi, de jópofa. Napközben programok, este koncertek, sok gyerek, sok kutya. Fűben heverészés, olvasás, gyerek közben a sétálást gyakorolta (mert megtanult járni! juhú!). Kellemes volt, esténként a picinny vagy elaludt, vagy nem, de jól viselte, a szálláson is jól aludt éjszaka, korábban kelt, mint szokott, de hát ez van. Továbbra is áll, hogy minél később fekszik, annál korábban kel.
Persze vittem két tonna gyümölcsöt, mert gondoskodó anya vagyok, de rendszeresen elfelejtettem a kutyázás után megmosni a kezét (és ugye kézzel eszik), mert trehány anya vagyok.
A Feketevölgy panzióban szálltunk meg, nagyon szép helyen van, mindenhonnan erdő határolja, van saját medencéje, játszótere, hatalmas udvara. Van kaja, kávé, jégkrém, mi kellhet még? Szeretnék oda jövőre visszamenni, akkor már remélhetőleg egy újabb pici babával.
A hétvége alatt elolvastam Paula Hawkins-tól a Víz mélyént, és bár a rejtély nagyon érdekelt, nem tetszett. Túl sok karakter, mindegyiknek a saját szemszögéből látjuk a sztorit, ami miatt szét is esik a narráció. Meg utálom, mikor abból áll a rejtély, hogy az E/1-ben beszélő szereplők egyszerűen nem árulnak el dolgokat az olvasónak. Ez a könyv is úgy végződik, hogy ja, eddig nem mondtam, de én vagyok a gyilkos. Kösz.
Ezt mondtátok