Kérdezte egyik táncostársam óráról hazafelé, hogy milyen otthon, meg hogy érzem magam. És tényleg, hogy érzem magam?
Az első két hónapban nyomasztott a "haszontalanság" érzése, hogy úgy éreztem, semmi értékeset nem csinálok. Aztán ez nem tudom, mitől változott meg, azt hiszem, hozzászoktam, hogy mindent lassabban csinálok. És tényleg, régen mindent összelogisztikáztam, elterveztem, ledaráltam, most meg.
Reggel 7 körül ébreszt a gyerek, megszoptatom, hentergünk az ágyban, visszaszunnyadok mellette (addig ő lenyűgözve piszkálja az ágyneműt), nyomkodom a telefonomat, aztán rendbe teszem, és teszem is ki az erkélyre az első alvására. Akkor én is felöltözöm, megkávézgatok, reggeli, ha tornázós nap van, akkor elindulunk, ha nem, akkor pakolgatok, előkészítem a pépes kajáját. Aztán felkel, etetek, vagy amikor ugye tornán vagyok, akkor előtte/utána etetek, torna vége, haza, dél van, mire hazaérek, mert még boltba is beugrom. Leteszem őt aludni, megebédelek. Heti kétszer főzök valamit, azt délután szoktam, vagy ha nem, akkor találkozom barátnőmmel egy kávéra, vagy a férjemhez beugrom, és leszalad egy kávéra velem, ez kb heti egyszer van. Azért oda is odamenni 20 perc, vissza 20 perc, szóval egy óra simán elmegy arra, hogy beugrom hozzá. Ezután felgyorsulnak az események, mert a délutáni (szám szerint harmadik) alvása után fél 5 körül uzsonna, közös játék, olvasás, kanapén hentergés, férjem is egy ponton megjön, fél 7-kor meg fürdetés, 7 után miénk az este, vacsora, filmezés, ilyesmi. Az utóbbi hetekben ismerőseimnek vállaltam horgolást, sünik, baglyok, kesztyűk, szóval azt is csináltam esténként.
Szóval nem történik sok dolog, de az legalább sok időt elvesz, meg én is érzem magamon, hogy lustulok, lassulok. Ezt régebben munkában is észrevettem: ha sok a dolgom, akkor pörögnek egymás után a feladatok, ha kevés, akkor azt a keveset is végtelenségig tologatom. Kedden el akartam menni postára, de ahhoz fel kell öltözni, ki kell várni, míg felébred a gyerek (postára nem lehet babakocsival menni), belepakolni a csatosba, és kilépni az utcára, brrr. Amúgy két sarokra van innen. Szóval másnapra halasztottam, mert akkor amúgy is megyek valahova, és akkor azzal a lendülettel a postára is be tudok ugrani. A torna az más, arra bejelentkezem, időpontra megyek, de muszáj minden bevásárlást elintéznem tornáról hazafelé, mert ha egyszer hazamentem, akkor nincsen kedvem újra elindulni. Lehet, hogy ez a hideg miatt is van, mert macerább elindulni, nem tudom. Táncra is szenvedés elmennem, pedig imádom, és szeretek ott lenni. De 7-kor kell elindulnom itthonról, pont, mikor már letesszük a kicsikét, nekem meg a fürdetéshez már az kapcsolódik, hogy na, enyém az este, nyugi van, erre felöltözöm, és elindulok a sötét hidegbe, fúj, de utálom.
Szóval fura ez, de egyelőre nagyon élvezem, és próbálom kiélvezni, hogy a kicsike még ilyen sokat alszik, meg ilyen jól elszórakoztatja magát itthon.
Ezt mondtátok