Kezdek aggódni, csak a holnapi napot éljem túl sikeresen. Szombati főpróbán minden rendben volt, de keddin már éreztem, hogy az egyensúlyozás már nem megy olyan könnyen. Pánikszerűen gyakorlom a forgásokat és az egylábas pózokat, nagyon értékelném, ha nem dőlnék el tánc közben majd, mint egy bogár. Meg a szülésnek sem kéne beindulnia, nem úgy, mint álmomban.
Közben szervezek némi asztalosmunkát meg klímaszerelést, és kétségbeejtő a helyzet. Az egy dolog, hogy találjak embert (aki válaszol), de felhívom, rendben, küldjem el, mit szeretnék, oké, majd jövő héten válaszol, nem válaszol, felhívom, ja péntekig mindenképp küldi az ajánlatot, nem küldi, hétfőn hívom, kedden küldi, kedden visszahívom, hogy rendben, jöjjön ki személyesen, hát majd jövő hét második felében tud jönni. Tehát úgy megy el három hét, hogy még ki sem jött személyesen, innen szerinte még 3-4 hét, mire minden készen lesz, én meg azt gondoltam volna, hogy két hónap bőőőőőőőőőőőőőven elég lesz mindent elintézni, nem kell kapkodni, de hát mindjárt megszülök basszus.
Különben nagyon élvezem ezt az időszakot, nagyon praktikus volt májusra időzíteni a gyereket, süt a nap, barátnőimmel fagyizok, sokat sétálok, kiülök kávézgatni. Csak legyen meg minden időre, és fejezzenek be a szakik mindent, na.
Ezt mondtátok