Örülök, hogy vége a múlt hétnek, csütörtökön már rongyokban voltak az idegeim, tesztet zártunk, és ez az időszak mindig stresszes, nem várhat semmi, mindent azonnal meg kell nézni, ha valaki két órán keresztül nem válaszol, akkor felhívni, nyrgrhhgh. Próbáltam magam cserébe megjutalmazni, rendeltem sushit, megmasszíroztattam a lábamat, de eléggé örültem, hogy vége. Ez a hét meg egyenesen csodálatos, végre van időm mindenre munkában, nem kell kapkodnom, hanem utána tudok mindennek nézni, át tudom a problémákat gondolni. És ma pedig pénteken annyira nem történik semmi, hogy homeofficeban csapathatom kanapéról az X-Aktákat, miközben a gyerek a hasamban a fején pörög (legalábbis én így érzem). Egyébként az ilyen hajtós időszakok utána szokott jönni az, hogy megbetegszem, de ezt most skippelném, ha van ilyen opció.
És süt a nap, milyen jó ez már, kiültem callozni az erkélyre. Persze biztos máskor is sütött a nap a héten, nem csak me, de az irodában ilyenkor elhúzzuk a függönyöket, nagyon lehangoló.
Hat hétig fogok még dolgozni, ebbe nagyon furcsa belegondolni. Hat hét múlva lesz az utolsó napom, utána egy jó darabig nincsen iroda meg kollégák és indiaiak, nahát nahát.
Ja és elolvastam a 2035-öt, miért, ó miért.
Ezt mondtátok