Minden reggel akkora köd van, hogy nem lehet kilátni az iroda ablakán. Pont két hete még Párizsban voltunk, az utolsó esténket töltöttük, kipróbáltam a csigát és sétálgattunk Montmartre-ban.
Láttunk néhány lakóhajót, amitől persze azonnal hajón akartam én is lakni. Minden héten máshol kötnénk ki, kávét iszogatnánk meg meg meg mittudomén. Hajón laknánk. Vagy (ami sokkal reálisabb) egy 7 nm-es lakásban, mert ilyenekről láttunk hirdetéseket.
Amúgy az airbnb-s szállásunk egész nagynak számított, másfél pici szoba, de legalább volt külön háló benne ággyal. Legfelső emelet, tetőtér, hangulatos berendezés. Amiről persze 5 perc alatt kiderült, hogy nem praktikus, miért tartanál egy ilyen pici lakásban hat széket a nappali közepén?? És fejben azonnal be is rendeztük praktikusabban, de hát akkor máris nem egy hangulatos belvárosi párizsi lakás lenne ugye.
Az egyik legfurcsább dolog számomra, hogy egy csomóan egyedül söröznek/olvasnak/esznek a kávézókban és éttermekben. Ez itthon nem igazán terjedt el, egyedül nem nagyon megy senki sehova, biztos ezért is tűnt fel. Meg egy csomóan a parkokban társasoztak barátaikkal, és nem volt olyan nagyon remek idő, miért nem mennek el inkább valamelyikőjükhöz?? Aztán rájöttem, hogy a mini-lakásokba valószínűleg annyira nem kényelmes társas összejöveteleket szervezni.
A mindenféle programok közül Jim Haynes vacsoráját emelném ki, Jim 30 éve rendez állófogadásokat földszinti lakásában minden vasárnap este. Egy utazós blogon írtak róla, utólag derült ki, hogy más útikönyvekben is szerepel, könyvei jelentek meg, meg találtam jópár youtube videót is. Szóval ez nem olyan, hogy leülsz, és eszel, és akkor az asztalnál beszélgetsz, hanem állófogadás, kb 50 ember, folyamatos a ki-be járkálás az udvarba, mindenki nagyon barátságos, nyit felénk, hogy te ki vagy és honnan jöttél. Elképesztően érdekes emberekkel ismerkedtünk meg, bostoni festőművész, san francisco-i zongorista, dublini könyvtáros, new york-i rendező, szóval nagyon szórakoztató volt, persze rendesen kilengett a sznob-mérő.
Teletömött kézipoggyásszal utaztunk, de amikor megláttam az Abby bookshopot, akkor eléggé elvesztem. Egy hős vagyok, mert csak egy könyvet vettem (Gillian Flynn: Dark places), de mennyire cuki már ez a bolt:
Eléggé belezúgtam ebbe a városba is.
Ezt mondtátok