Visszajöttünk, de elkapott minket az élet. Szombat reggel értünk vissza, délután már esküvőbe voltunk hivatalosak, aztán azóta eltelt még majdnem két hét és volt színház meg mozi, társasozás, tánc tánc tánc.

Na de még ott tartottam, hogy szerettem volna néhány szót Srí Lankáról. Kedvenc élményeim állatokkal kapcsolatosak. Srí Lankán sok nemzeti park van, elefánt árvaházak, teknőckeltetők.

Leginkább elefántokat láttunk. Több szervezett kirándulásra is befizettünk, az egyik egynapossal az Udawalawe National Park-ba mentünk, ahova egy platós teherautóval vittek minket, amire székeket erősítettek. Szóval dzsipnek nem nevezném. Az állatok eléggé hozzá voltak már szokva a látogatókhoz és a zajos járművekhez, úgyhogy a legnagyobb nyugalommal ácsorogtak az út közepén. Voltak elefántok, vízibivalyok, tisztes távolságból krokodilok, meg rengeteg madár és gyíkfélék.

Körülbelül 2 és fél órát tartott a program, utána már sietnünk kellett, hogy elérjük az etetést az Udawalawe Elephant Transit Home-ban. Itt olyan kiselefántokat gondoznak, akiket felnőttkorukba visszavadítanak természetes környezetükbe. Szóval itt nincsen kézzel etetés, tapogatás meg cukiskodás, mert továbbra is vadállatok. Ettől függetlenül nagyon durván kiakadt a cukiságfaktor. Elefántbébik! Dagonyázás! Etetés!

Utazásunk második hetében részt vettünk egy kétnapos kiránduláson Kandy környékére, ennek keretében pedig a Pinnawala Elephant Orphanage-be mentünk szintén az etetésre és a fürdetésre. Ebben az elefántotthonban munkára betanított elefántokat nevelnek, akár harminc különböző utasítást megértenek.

Elefántokon kívül a másik kedvencem a tengeri teknősök lettek. A teknőcök létét a kiépített strandok és orvgazdálkodás veszélyezteti, ezért vannak szervezetek, akik igyekeznek minél több tojást megszerezni, kikeltetik őket, és néhány naposan/hetesen visszaeresztik őket az óceánba. Szaporítással nem foglalkoznak, mert 20 (!) évesen lesz ivarérett egy ilyen teknős, de már ez is sokat segít, mert legalább a lerakott tojások sikeresen kikelnek. Mi a Kosgoda Sea Turtle Conservation Project-et látogattuk meg, és fogtam egynapos kisteknőst, és csapkodott a kis uszonyával, és írtó aranyos volt, hát bele kell pusztulni tényleg.

Majmokat is láttunk, de azok inkább félelmetesek, mint aranyosak, mikor meredten nézik a strandon a kezünkben a kaját.

Különben nem kellett a szállodából kimozdulni sem, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljünk a helyi faunával. A medence partján mókusok és varjak randalíroztak, a szálloda falán gekkók, és egyik nap egy varánuszfajta gyík (amire nemes egyszerűséggel "krokodil"-ként hivatkoztak) érezte magáénak a területet.