Meghúztam a nyakam nyújtózkodás közben. Ma három órányi megbeszélésem lesz, ami kevésnek számít, én nem is értem, hogyan fejezek be bámit is napi négy órányi meeting mellett. A céges gépem órája hol pontos, hol nem. Átállítani nem tudom, mert mindig visszaállítja magát, ettől meg elkések mindig mindenhonnan, aztán hopp, ismét jól működik. Elkések minden megbeszélésről. Gyűlöllek.
Közben meg csodálatosan süt a nap, szombaton le is pirultam, ami októberben teljesítmény. Vannak új ruháim, ennek örömére megtaláltam még egy doboznyi ruhát, amit eddig még nem pakoltam ki ááááá; már most nem férek el. Könyörtelenül kiszortíroztam olyan darabokat, amiket évek óta nem hordok; nincsen semmi baja, de nem szeretem; már kopott, de nagyon szeretem; disznóvágásra még jó lesz stb stb
Fúrtunk falat is, egy alkalommal átfútunk a túloldalra (kamrából előszobába), szóval tök jó, hogy vannak polcok a kamrában, de most van egy tenyérnyi lehullott faldarab az előszobában. Két lépés előre, egy lépés hátra, mindenesetre ezek szerint megtanulunk vakolni, csiszolni, festeni. Ennél rondább már nem lehet.
Ezt mondtátok