Ozora elég nomád, amivel alapvetően nincsen bajom, ha ki tudom magam aludni. Sátorozás lehet, hogy nem nekem való, mármint szerintem tök jó annak, aki ezt szereti, de én lehet, hogy nem. Két napot töltöttem ott szerda estétől péntek délig, és érdekesnek találom, mennyi dolgot el tudok fogadni természetesnek. A fesztivál tényleg hatalmas, de pont ettől nem tűnik fel a rengeteg ember. Egyszer sem kellett sorban állnom a wc-hez, zuhanyhoz, vagy akár kajáért. Sokat kell értük gyalogolni, az igaz, kb félórás program ivóvizet szerezni, ennél több zuhanyozni, eső után hatalmas sár volt, de engem is meglep, hogy mennyire nem zavart. Összességében tetszik és jó élmény volt, biztos sokat dobna rajta, ha a zene is tetszene.
Szóval szerdán oda, aztán rohanunk is, mert közeleg a vihar. Hamarosan leszakad az ég, pont megússzuk, a chillsátorban húztuk meg magunkat. Esőszünetekben elszaladtunk kajálni, aztán zuhog. Továbbra is zuhog. Nem készültem zseblámpával, a telefonom meg hamar lemerül, ha lámpának használom. Azt sem tudom, merre vagyok, melyik domb mögött vertünk sátrat, ez itt most melyik színpad, jaj. Elmegyek gyorsan lefeküdni aludni mikor éppen nem esik. A sátor tetején kopog az eső, párás a levegő, nyom a föld.
Éjszaka alig alvás, hajnalban felkelek, elmegyek zuhanyozni, 20 perc oda, lecsapatom magam hideg vízzel, 20 perc vissza. Nem tudok mit csinálni, minden tiszta víz, mindenki alszik még, én is visszafekszem a sátorba és alszom még egy órát. Aztán felkelünk, kapunk reggelit, minden sáros, leöntöm magam kávéval, sok gyereket látok, felfedezem, hol lehet telefont tölteni. Megtanulok dobolni, dumdumtakatakk, összeismerkedünk egy idegesítő részeg sráccal, aki odajött a sátorhoz a dob hangjára. Összepakoljuk a fellépőcuccokat és mindent, ami estig kellhet, mert nem kockáztathatjuk meg, hogy délután az eső miatt nem tudunk visszajönni értük a fellépés előtt. Szóval pakolás, kapunk ebédet, aztán próba az Artibarnban, kávé, fröccs, pihenés, gyülekezés, smink, ruha, fellépés. Fellépés alatt ismét esik, átöltözünk, át a chillbe, majd enni, ettől elálmosodom, közben megjön, az applikátoros tampon egy hasznos találmány. Vissza a sátorhoz, fekvés, alvás.
Másnap a többiek már reggeli után elkezdtek sminkelni - délután egytől fellépésük volt, én meg azért kicsit örültem, hogy abban már nem vagyok benne, mert lehet, hogy sírnék, ha műszempillát kéne ragasztanom még délelőtt 11 előtt. Pakolás, ki a vasútállomásra, aztán haza.
Azóta is próbálom magam kipihenni, 10 órákat alszom, amitől még fosabbul vagyok, szóval nem tudom, mi lenne a megoldás.
Ezt mondtátok