Hullámzó kedvem van, hol teljesen fel vagyok dobva, hol meg teljesen lehangolt vagyok, ok nélkül, mert miért ne. Persze biztos van valami mögötte, kicsit összecsúsztak a táncos dolgok, meg az egyik lány mindig a ruhával nyúz minket, mikor már megbeszéltük, miben leszünk. Nem szoktam megmondani embereknek, hogy idegesítőnek találom őket (nem lennék túl népszerű), de neki megmondtam, hogy fejezze be, mert felbasz.
Biztos az sem tesz jót, hogy ma jött rá a kolléganőm, hogy a cucc, amin két órát dolgoztam, az mégsem úgy kéne, hanem vissza az egész. Majd még beszélgetés közben jutott eszébe, hogy jaj még mi kéne bele, szóval lehet, hogy őt is eléggé lebasztam, majd mikor elhívott ebédelni, akkor megmondtam neki, hogy inkább ennék egyedül a könyvemmel, hogy lenyugodjak.
Lehet, hogy nem vagyok szeretetre méltó, de legalább passzív-agresszív sem. Csak simán agresszív.
Igyekszem arra koncentrálni, hogy enyém a ma este és a szombat. Veszek ecetes csipszet, sorozatot nézek, olvasok, Viddel skype-olok. Szombaton pedig majd besüt az ágyamra a nap, és pusztulni fogok a kanapén egészen délután ötig, amikor is sminkbe vágom magam, és elmegyek fellépni. Szokásos szombat este.
Ezt mondtátok