Jaj, nem is tudom, mi volt már. Elvágtam a kezem, kihagytam a karikát, helyette elmentem háziorvoshoz, hogy kiderítsem, miért vagyok fáradékonyabb (vashiány és rossz TSH, surprise, surprise). Aztán pénteken kihagytam a pasim céges ivászatát, mert esett az eső, és aznap már háromszor megáztam (munkából kozmetikushoz, kozmetikustól orvoshz, orvostól haza), és nem volt kedvem kimozdulni. Helyette pizzarendelés és Sherlock utolsó része (igen, csak most) (és nekem csalódás volt).
Szombaton egyedül voltam, befejeztem az Ingóköveket, sorozatot néztem, tettem-vettem, aztán kisminkeltem magam és elmentem fellépni. Vasárnap pedig családi esemény, napsütés, séta, este film.
Megint hagytam magam felidegesíteni, nem értem, miért, vagyis értem, hogy miért, csak azt nem, hogy minek. Emberek és e-mailek, és emberek, akik nem olvassák el az e-mailemet, és aztán rákérdeznek mindenre, ami az e-mailben benne volt. Instant agyvézés. Holnap pedig cégen belüli állásinterjúm lesz, de arról is letettem már, mert bármennyire is érdekel, nem buli határozatlan munkaszerződésemet határozottra váltani.
Menjek ma rúdra? Ne menjek? Nincsen semmi dolgom, pasim sem ér haza korán. Jó lenne kanapén fekve olvasni A Gömböt. De ha elmegyek edzeni, akkor legalább nem érzem úgy, hogy pocsékba ment volna az egész napom. Nehéz ez.
Ezt mondtátok