Szerdán aztán kihasználtuk a jó időt, elmentünk kirándulni az ingókövekhez, eltévedtünk egy kicsit, de jól éreztem magam (és nem is inogtak a kövek). Csütörtökön kurva nyílászárócsere volt, amit szerencsére nem nekem kellett intéznem, bár este fél 8-kor hazaérve kicsit infarktust kaptam, de aztán mégsem. Sajnos a történet nem ért ezzel véget, mert festeni meg falat csiszolgatni kell még az ablak körül, így a héten megint tologathatjuk össze a bútorokat és teríthetjük be takarófóliával, de most legalább közvetlenül utána jön a takarítónő, így nem fogok nagyon sírni.
A hétvége meg nagyon jó volt, nem is tudom, mikor volt utoljára olyan, hogy se táncpróbám nem volt, és haza sem mentem, így lehetett mindenféle pogramokat szervezni. Kiéltem konzumidioizmusomat, vettem végre cipőt, serpenyőt, botmixert. Nagyon gurmé napokat tartottunk lazacot csináltam ebédre édeskrumplival, pasim grissinit sütött a nálunk járó vendégeknek (első kelt tésztánk, milyen romi). A héten ebédre nagyon finom rozé kacsamellet sütöttem, ami boldogság (életapróörömei), bár arról ne beszéljünk, hogy a szaga vajon mikor szellőzik ki végre a konyhából.
Ezt mondtátok