A héten voltam egy egynapos agyrohasztó tréningen (önként jelentkeztem rá!), ami csak abban különbözött a legunalmasabb egyetemi előadásoktól, hogy 1. nem kell kívülről megtanulni a felsorolt fogalmakat, 2. kapok fizetést közben. Nagyon csalódott vagyok, eddig itt elképesztően hiperszuper tréningek voltak, mindegyik érdekes és szórakoztató és játékos és interaktív, ez pedig ppt-n végigkattintgatós elalvós. Nagyon örülök neki, hogy nem volt okostelefonom egyetem alatt, mert sosem vizsgáztam volna le az unalmas tárgyakból.
Kedvencem az a feladat volt, ahol az állításokat kellett pontoznod egytől ötig, pl Sokszor maradnak fontos feladatok az utolsó pillanatra és Általában jól beosztom az időmet és Stresszelnek a határidők, majd kérték, hogy adjuk össze a pontokat. Ekkor nem bírtam ki, és jeleztem (hogy gyűlölhetnek, te jó ég), hogy semmi értelme nincsen összeadni, mert az állítások ellentétes értelműek, nem mindegy, hogy egy negatívra (sokszor megszakítanak munkámban) adok öt pontot, vagy egy pozitívra (mindig tudok az adott feladatra koncentrálni).
Szerencsére túléltem (milyen szörnyű is lenne, Sz. A. (25) Budapesti lakos életét vesztette a Project Management Basics tréningen - mindenki vidám lánynak ismerte, a családtagok az előadókat hibáztatják), megdícsért a főnököm, átvettem a gyönyörűséges fellépőruhámat, elmentünk Praktikerbe festéket venni (a székek után a falaknak esünk neki), kedden biliárdozni, szerdán ex-kollégákkal koktélozni, csütörtök este pedig arra mentem haza, hogy süteményillat van, szóval nem panaszkodhatok.
A tánc is nagyon feldob, bár egy hét múlva fellépés van és elő kéne venni a múltkori szólómat, közben csinálnom kéne a másikat, szóval lassan beüt a pánik. Rúdtáncból is már a második szintű órákra járok, egyre kevesebb a kék folt rajtam, és már meg bírok mozdulni egy-egy edzés után.
Ezt mondtátok