Szombaton aztán nagyon rá kellett feküdjek a táncra, olyan érzésem volt, mint ha ZH időszak lenne, a hatféle koreográfiát felváltva tanulom és felejtem el az utóbbi hónapokban. Délelőtt a szólót gyakoroltam, délután a csoportosat, és bőven volt időm halálra izgulni magam majd egy ponton bezárni magam a próbaterem WCjébe.
Később megégettem magam a hajsütővassal, de elsőre felragadt a műszempilla, és mikor a Szimplában kézzel szedegettem az üvegcserepeket a fellépés helyszínéről tudtam, hogy ez az este rossz nem lehet. És nem volt az, sőt, fantasztikus volt, hatalmasat buliztunk, jöttek ismerősök, akik nem ismertek meg, aztán spontán módon hajnali fél 2ig söröztünk a Krimóban.
Szeretem az életemet.
Ezt mondtátok